Saints Row teszt – Ellentmondásokba keveredő trendi szentecskék

Vissza gyökerekhez, ez egy jó elképzelés volta a Volition fejlesztőitől és a Deep Silver részéről, elvégre a több, mint 15 éves szériával elérték már az őrület határát, főleg a negyedik rész elnökös és idegenek elleni harcaival, na és persze át is lépték a pokoli Gat out of Hell kiegészítővel. Így nullázva a koncepciót egy totálisan más irányba is elvihetik a szériát, de a Saints Row nem lenne Saints Row az igazi banálisan pihent megoldások nélkül.

Baromságnak pedig itt is jutott hely bőségesen, de valóban sokkal finomabban kezd, nem vetkőzik ki magából az első percben, csak kijelöli az irányt, és kezdetben csak egy vonat mellett robogva az egyik autó tetejéről egy másikra ugorva osztjuk a fejlövéseket. A cselekmény szentjeink összekovácsolódásáról szól, akik Santo Ileso egyik albérletében élnek és különböző módon próbálnak boldogulni. A város három banda között van felosztva. A Los Panteros banda egy mexikói-amerikai csempészszervezet, az Idols egy anarcho-kommunista szekta, a lázadó fiatalokat tömöríti, a harmadik pedig egy magán kézben lévő katonai szervezet, a Marshall Defense Industries, akik a hightech kütyükkel keménykednek. Főhősünk utóbbi szervezetnél létesít szolgálatot, de a Los Panteros bandától visszaszerzett Kolibri Kódexet az egyik első küldetésünk során ellopja az aljas Idols banda, amit nem tudunk meghiúsítani, mert a civilek megmentésével törődünk, így főnökünk azonnal lapátra is tesz. Miután magunkhoz térünk a csalódás okozta depizésből és Kevin is összerúgja a port az Idolsal, gyorsan meg is alapítjuk lakótársainkkal a város negyedik és legádázabb bandáját. A közeli elhagyatott templomban rátalálunk a bandánk logójára és nevére, a falon látható vallási motívumokat látva The Saints néven kezdjük építeni bázisunkat és hírnevünket.

A banda elég szedett-vedett társaság, a várost uraló három bandából lefalcolt vagy kirakott bizonyítási vágytól túlfűtött fiatal. Eli nulla harcitapasztalattal a csapat agyasa, üzleti diplomával és marketing specializácóval rendelkezik, és azzal a céllal érkezett Santo Ileso városába, hogy ingatlan bizniszbe fektessen. Egyetlen célja, hogy egy igazi birodalmat építsen, de lehet nem egy bűnszervezetként képzelte el. A fiatal fekete sztereotípia, a csokornyakkendős perverziója és szemüvege miatt meg is kapta a hipszteres fikázást. Kevin, a volt Idolsos bandatag és DJ, így jó kapcsolati hálója van, ismer mindenkit vagy, ha nem akkor azt ismeri, aki ismeri azt, akit kell. A bandája kényszeríti őt, hogy válasszon a barátai és az éjszaka királyainak csoportja között és ekkor érez rá az igazi hűségre és a szentekkel marad. Trendi pánszexuális, edzésmániás cicafiú, de stílusa a banda megalakulása után megváltozik. Neenah, volt Los Panteros tag, ő a banda sofőrje és profi a munkájában, totális autó buzi és nem csak vezetés terén. Pedig antropológiát tanult, de csak egy fizetetlen gyakornoki állást tudott szerezni, így mikor bandát kezdenek szervezni lakótársaival gondolkodás nélkül csatlakozik.

Szociopaták gyülekezete Szentek néven

Kapásból merész húzás volt az új karakterek kapcsán a csíra fiatalokat megtenni célközönségnek, elvégre a széria első részeivel még az Y generáció játékosai nyomultak, akik most értetlenkedve szétszedik a trendi tetkós, füleses, csőnacis, hipszteres ratyika. Nem, hogy azonosulni nem tudnak velük fikarsznyit sem, de egyenesen gyűlölni lehet őket a béna lazaságuk és gagyi dumáik miatt. Ráadásul totál stílusidegen egy pusztításra, mészárlásra kihegyezett játékban éltre alig alkalmas fizimiskájú bugrisokat főszereplőnek tenni. Csupán annyira nevetséges, mintha Rambo vagy a Kommandó főszerepeit Sly és Arni helyett Justin Bieber játszaná. Egyetlen mentőkötél, hogy olyan alapos és részletes a karaktergenerátor, hogy simán megalkothatjuk vele a saját Terminátorunkat, vagy a Sons of Anarchy Jax-ét.

A felvezető videó során megalkothatjuk saját karakterünket és túlzás nélkül állíthatjuk, hogy valóban egyedi karaktert készíthetünk, tengernyi beállítási lehetőségből válogathatunk. Még a prüdériától vissza nem riadó játékosok a pucér valóságot is választhatják, megadva, hogy milyen effekt vagy piktogram takarja a genitáliákat. Nyilván rakhatunk tetoválásokat az egész testünkre, piercingeket, művégtagokat, szeplőket, sebhelyeket, ráncokat, sminkeket, hang típust és személyiségünkhöz passzoló emote-ot választhatunk magunknak. Szintén ez a részletesség jellemző az öltözködési stílusunk kialakítása kapcsán is. 

És meglepő, egyben példaértékű, hogy mennyire engedi nem csak karakterünket testreszabni a rendszer, de a játék maga is szinte minden téren paraméterezhető. Finomíthatjuk a kameramozgást, a GPS célállomáshoz vezető nyilak vizuális megjelenését, az ellenfelek szívósságát, igazíthatunk a lőszerkészletünk méretén és még a mini térkép nagyságával is játszhatunk. A Saints Row játékok leginkább egyjátékos elmebajként próbálták kiszolgálni pácienseiket, de az újragondolt szentek már szívesen fogadják a kooperációt is. Egyszerűen drop-in módon pillanatok alatt csatlakozhat egy barátunk, hogy a város uralmáért folytatott küzdelemben egyszerre ketten vehessünk részt.

Santo Ileso városában és környékén akadnak egészen látványos helyszínek, ahogy kopár, unalmas és rondán elnagyolt szakaszok is, de az tény, hogy kielégítő terepet biztosít az őrült és vad akciózásnak. Kilenc kerülete és a sivatag meghódításáért zajló harcok sokszor erőtlenek és fárasztóak, de olykor-olykor akad egy jobb, totál elvont misszió, mint mikor szemétből tákolt jelmezesdit játszunk posztapokaliptikus díszletek és autók között. Santo Ileso sem kifejezetten enervált és pezsgő nagyváros, sokszor inkább laposna, sivárnak és olyan tipikus gépesített mozgású életnek lehetünk részesei. Néha bedob azért egy-egy életszerűséget fenntartani próbáló utcai közjátékot, mint a váratlan bandaháborúk vagy egy koccanásnál az úton egymásnak anyázó NPC-k.

Feszítsük ki azt a szárnyas ruhát rendesen

A jármű és fegyverarzenál ezúttal is változatosságot biztosít, igaz az infantilizmus most sokkal kevésbé jellemző a játékra. Tankok, helikopterek, motorcsónakok és repülőgépek állnak rendelkezésre, ráadásul amit megszereztünk azokat fejleszthetjük is, mondjuk nem árt velük elvégezni pár mutatványt, hogy megnyíljanak az érdekesebb lehetőségek. A harcrendszer működik, a hitbox szereti a fejlövéseket, így érdemes jól célozni, konzolon pedig finom kis célzásrásegítést kapunk, ami a sokszor tucatnyi ellenfél esetében jól tud jönni. A fegyverek széles tárháza rengeteg egyedi animációt produkál alapból, a közelharci kardok és pörölyök forgásokkal operáló őrült támadásokat eredményeznek, de a folyamatos szintlépésekkel a skilljeink között is számos izgalmas figurát aktiválhatunk. Lőhetünk tűzlabdát, vagy az ellenfelet gránátként visszadobhatjuk a haverjai közé és akkor a folyamatosan töltődő szuperképességünket, azaz a kivégzőmozdulatot még nem is említettük. A keményebb rosszfiúkról a páncélt lebontva már tolhatunk is nekik egy kegyetlen szívkitépést, egy brutális késelést vagy harcművészeti tudásunkat is megcsodálhatjuk.

A mobilunkból több appot is elérhetünk, a skillek mellett érdemes a perkeket is mindig cserélgetni és vaskos zöldhasú kötegekért az alap Minor lehetőségeken (szívósság, sebesség növelés) felül megnyitni pár kellemes Major és Elite perket is. De az egyre szívósabb rohadékok legyalulása érdekében érdemes felkeresni a fegyverboltokat, mert azon felül, hogy beszerezhetünk néhány vadabb életek kioltására alkalmas szerszámot, még a meglévők tuningolására is van mód. Már az alap fegyverek erősítésével is sokat javíthatunk az esélyeinken, és akkor a testreszabbhatóságukra még ki sem tértünk. Egyedi skineket hozhatunk létre, szóval dögös stukikal dolgozhatunk, hogy a csúcsra gyilkoljuk magunkat. Ha pedig már elővettük a mobilunkat, akkor a Wanted appot megnyitva konkrét bűnözőket választhatunk, akinek a nyomába iramodhatunk, hogy levadásszuk őket.

Sokszor borzasztóan laza a Saints Row, a föld fölött jár, a halálos iramban filmek baromságaira is képes rálicitálni egy-egy autós jelenetével, a küldetések során részt veszünk pár vad feladatban. A Side Hustle feladatok nagyon hamar kipurcannak, megcsinálunk néhány Wingsuit Saboteurt, ahol adott területeken meg kell semmisíteni bizonyos objektumokat, a Riding Shotgun esetében kocsival kell tombolnunk, @TCHA esetében rossz értékelést adunk egy konkurens éttermére vagy boltjára és le kell nyomnunk a ránk rontó bandát, de talán a Choplifting a legszórakoztatóbb, ugyanis helikopterrel kell ellopni és leszállítani adott dolgokat, mondjuk egy páncélkocsit. A mellékes feladatok esetében elég gusztustalan megoldás, hogy egy idő után ráerőltetik őket, mert csak adott misszió teljesítésével haladhatunk tovább a történetben.

A Criminal Ventures feladatok pedig hiába rövid küldetések, ha elképesztő módon prinyók és fárasztóak. Üvölt belőlük az időhúzás, egy tucat sem kell, hogy el kezd gyűlölni őket. Még a biztosítási csalásos autóbalesetek kivitelezése is unalmas már (tiszta Burnout), a mérgező szállítmányokkal való döcögésekről már nem is beszélve. Ugyanis a megépített létesítményeink rendszerint megkívánnak tucatnyi elvégzendő feladatot is, mint a lopott autók leszállítása (Tolvajtempó, valaki?). Az extra szopatás pedig az, hogy egy csomó pénzt is el kell ezekre költenünk, hogy utána magunkat szopassuk az uncsi, farmolós feladatokkal. A legjobb a prototípus fegyverek tesztelése, melyeket utána az egész játékban is lehetőségünk lesz használni.

Nem realisztikus, elvégre mindent szeretne eltúlozni

A sajtó egyes képviselői tele ripacskodták az étert tesztjeikkel, ahol azt sérelmezték, hogy mennyire szar lett az újrázó Saints Row, mert hiteltelen a járműfizika és irreális kölcsönhatásokat, erőviszonyokat tapasztalhatunk. Az ilyen tesztelő zsenik tudják baromságaikkal alaposan félre vinni az embereket. Van hibája a Saints Rownak, de nem a rosszul belőtt tömeg és súly paraméterezések, mint mikor egy autót a levegőbe emel a tűzcsap lebontásakor feltörő vízsugár, ugyanis, ha a kedves kollégának nem tűnt volna fel akkor az egész játék koncepciója a túlzásokra, a valóságtól való elrugaszkodásra, egyfajta sandbox karikatúraként viselkedik és nem elbénázott tervezői, fejlesztői bakikról van szó, hanem szándékos stílus teremtésről. Az autóból szárnyasruhával levegőbe emelkedő sofőr és a landoláskor brutális sebességgel becsapódva, magát könnyedén leporoló főhős az belefér, de az elmebeteg pusztítással vergődő autók már nem. A nemzetközi sajtó egyik nevesebb képviselőjéből mintha hiányozna egyfajta következetesség, azért kezeljük már helyükön a dolgokat.

Azonban bárhogy is nézzük, a helyzet az, hogy játékmenet, dizájn, narratíva és más fontos részletek, mint a harcrendszer vagy a vezethetőség és a fizikai viselkedések, kölcsönhatások, sajnos a legtöbb esetben csak közepes színvonalat hoznak az új Saints Row esetében. Ráadásul ennél még jóval nagyobb gondok is akadnak. Tele van idegesítő bugokkal a játék, konkrétan olyan érzése van az embernek, hogy elspórolták a tesztidőszakot és a teszt csapat büdzséjét. Az olyan morzsákat, mint a társunk autóba teleportálása, mikor nem várjuk meg, hogy lejátsza a beszállás animációt, ezek simán elviselhetőek lennéne, a nagyobb címek sem tudják ezeket a szitukat hibátlanul lekezelni, de a megmagyarázhatatlan fagyások már nehezen megbocsájthatóak. A mobilunk applikációi között is többször előfordult, hogy egy-egy küldetéssel korábban jelzett a rendszer új appot, így sem a társainkat nem lehetett segítségül hívni, sem a tracklistet szerkeszteni, konkrétan üresen bámultak ránk vissza a felületek. De a játék annyira hektikus, hogy képes simán szétfagyni egy töltőképernyő alatt, de rendszeresen kell küldetéseket is újrajátszanunk, mert beragadunk egy funkcióba. Konkrétan a bázisunkon a nagy kerek várostérképes asztalt úgy engedte megnyitni, hogy küldetésben voltunk, ezért visszalépni már nem lehetett és a térképet sem tudta letölteni, csak a padlót bámulhattuk, mint egy gumiszoba lakó.

Kedves Volition, elárulná, hogy 20 ezer forintért cserébe miért szaggat és akadozik a játékuk Xbox Series X-en 1920×1080-as felbontáson? A komolyabb akciórészeknél szinte mindig befosik, de a textúrák betöltése terén sem kapkodja el a dolgokat és az árnyékok is bőszen képesek villogni. Böszme egy munkát végezte az egyszer biztos. A mesterséges intelligencia leginkább a társak esetében gáz, érdemes a lehívásukat lehetővé tevő perk helyett valami hasznosabbat választani, mert csak a problémákat generálják, ha szarrá alázzák őket és rohanhatunk pátyolgatni őket (persze az ellenfelek sem okoznak majd sok meglepetést). Hangok terén hozza a Saints Row a kötelezőt, a szinkronmunka elfogadható, egy-egy ripacskodást leszámítva szeretni lehet a bandát, azonban a legerősebb a zenei felhozatal terén lett a játék. A szokásos tüctüc és tinglitangli, meg komolyzene mellett simán dobhatunk egy hátast, mikor befogjuk a járművünk volánja mögött a Nuclear Blast adóját. Slayer – Repentless? Meshuggah – Bleed? Ez most komoly? Emberek, ennyire bas*ott király aprítós élményben régen volt részünk videojátékban ilyen zenei stílusokkal megtámogatva. A ’90-es éveket idézi fel, mikor a Carmageddonban szétdarálta az agyunkat a Fear Factory.