The Last Of Us Part I teszt – Lehet tökéletesebb a tökéletes?

A The Last of Us még 2013-ban jelent meg PlayStation 3-ra, majd egy évvel később modernizálva az új PlayStation konzolra is ellátogatott, így majdnem 10 évvel később, mikor újra kiadják mégjobban felújítva PlayStation 5-re, akkor elmondhatja magáról, hogy a Grand Theft Auto nyomába ért és a Naughty Dog zseniális alkotása is akkora tényező a játékiparban, hogy három konzolgenerációt képes volt lefedni. Ráadásul még egy PC kiadás is érkezőben.

A PC-s kiadásokkal kapcsolatosan pedig egyre nyitottabb a Sony, folyamatosan portolja exkluzív alkotásait személyi számítógépekre, hogy minél nagyobb közönséget érhessenek el játékaik. Egy ilyen kiadás kapcsán, pedig nem ártott alaposan gatyába rázni egy évtized távlatában. Az sem elhanyagolható tényező, hogy már egy folytatás is tovább emelte a tétet minden téren, így akkor igyekeztek az ott eszközölt változtatások egy részét az újra kiadott, Part 1 utótaggal kiegészült első részbe is implementálni. Megkapta a második rész által is használt grafikus motort és jóval látványosabb, részletesebb animációkat hoztak létre, ami nem véletlen, mert valahogy el kellett adni harmadszor is ugyanazt, az egyébként videojáték-ipari mesterműnek számító történetet. 

A történet 2013-ban veszi kezdetét, mikor kirobban egy brutális világjárvány, a Cordyceps gombafaj megfertőzi az egész emberiséget, a gazdatesteket agresszív vadállatokká változtatva, ami még tovább gyorsítja a fertőzés terjedését. A texasi Austin külvárosában ismerhetjük meg főszereplőinket, Joel kislányával, Sarah-val és testvérével Tommyval kényszerül menekülni a káoszban, de súlyos veszteségekkel és az élet kegyetlensége által megtépázva kényszerülnek küzdeni a túlélésért. Húsz évvel később folytatjuk Joel történetét, aki a szétszabdalt világ romjain próbál emberi életet élni csempészként a Massachusetts állambeli Boston északi részén.

Társa Tess, akivel egy elrabolt fegyverszállítmányt próbálnak visszaszerezni, ami a Fireflies csoport markaiban van. Joel kap egy ajánlatot, hogy visszakapják a fegyvereket egy kis jutalommal megtoldva, ha leszállít egy csomagot a karanténzónán kívüli Fireflies rejtekhelyre. A probléma az, hogy a csempészárut úgy hívják, hogy Ellie, aki egy különleges tinédzser leányzó, hiszen birtokában lehet a fertőzés ellenszerének. Innentől kezdve pedig a játékipar egyik legfantasztikusabb, érzelemdúsabb és izgalmasabb kalandja veszi kezdetét.

Korszakalkotó road movie

A Naughty Dog csapata korábban már csúcsra járatta az Indiana Jones szerű humoros, felfedezős akció-kalandozást, így a The Last of Us-al megpróbáltak más vizekre evezni. Egy sokkal morózusabb, lelkizősebb, posztapokaliptikusabb világban játszódó kalandot álmodtak meg, ahol a gyönyörű tájak barangolászása és a gerillaharcok helyett a túlélés gyötrelmes pillanataival kell megküzdenünk, úgy, hogy a kilátástalanság érzése állandóan ott liheg a nyakunkban. Itt azt mesélik el, hogy miként öregszik valaki 20 év alatt 40-et az élet kegyetlensége okán és miként talál ebben a rémes, életnek már közel sem nevezhető világban egy új barátra, miként élednek fel újra apai ösztönei egy középkorú, igencsak B oldalt pörgető harcosban, aki a jég hátán is képes megélni. A Naughty Dog csapata úgy tudja ezt átadni videojáték formában, hogy rajtuk kívül nem sok más stúdió képes erre.

Játékmenet tekintetében a fedezékrendszeres akciózás, olyan elemekkel bővült az Unchartedhoz képest, mint a lopakodás és az eszközkészítés lehetősége. Mivel ebben a világban a lőszerkészlet is hatalmas kincsnek számít, így leginkább a becserkészés és csöndes eliminálás a biztos fegyverünk. Mind az emberi, mind pedig a mutáns lények alap egységeivel szemben jól használható, de érdemes taktikai megoldásként a folytonos kutatás és gyűjtögetés során megszerzett alapanyagokból a közelharci fegyvereinket feltuningolni, vagy Molotov-koktélokat, piszkos bombákat készíteni. Egy-egy üveg vagy tégla jó szolgálatot tehet a dögök egy helyre történő terelése során, amit egy perzselő koktéllal ünnepelhetünk meg. Az emberi frakciók ellen folytatott harcok hamarabb csapnak át tűzpárbajba, viszont itt is érdemes a készleteinkből tákolt meglepetésekkel zavart okozni az ellenség sorai között.

Remake vagy remaster?

Ahogy a menüben meghalljuk Gustavo Santaolalla jellegzetesen baljós zenei játékának első taktusait azonnal libabőr robban az igazi rajongóra. De a túlzott érzelgősség helyett lássuk pontosan milyen újdonságokkal érkezett PlayStation 5-re a The Last of Us Part I. Grafikai beállítások terén két opció áll rendelkezésünkre. Ha a minőség mellett tesszük le a voksunkat, akkor élvezhetjük nagyfelbontáson a cselekményt, de arra készüljünk, hogy a 4K-t csak 30 képkockával képes leképezni. Aki a teljesítmény híve, annak 1440p vagy dinamikus 4K jut a másodpercenkénti 60 képkocka mellé. Talán a 60 FPS-el járunk jobban, de mivel egészen megfontolt, lopakodós játékmenettel tudunk leginkább túlélni, így a 30 képkocka sem annyira zavaró. Továbbá a natív és a dinamikus 4K között sem akkora a különbség, hogy érdemes lenne eldobni 30 FPS-t. 

Érdemes az összepárosított képeket megnézni az itt található képgalériánkban, mert egymás mellett az előző és az újgenerációs verzió jól prezentálja, hogy mekkorát változott a játék, mennyi melót is tettek bele valójában. Az új látványfokozó effektek sokkal kellemesebb atmoszférát teremtettek, nagyobb a látótávolság, több a részlet, újak és szebbek a textúrák, számos objektumot lecseréltek, átvariáltak, újra gondoltak. Rá se lehet ismerni a korábbi helyszínekre, annyival modernebbek, részletgazdagabbak lettek. A belső terek, szobabelsők kapcsán is igazítottak a Feng shuin. Számos helyen újra tervezték a berendezést, ahol korábban csak egy festmény lógott a falon, ott a Part I-ban már egy egész szekrénysor található. Új helységeket is kialakítottak, ha úgy kívánta meg, és a fény-árnyék hatások is parádéznak, na meg a részecske effekteket sem kell félteni. A lombkoronák és aljnövényzet élettel telibb, ráadásul jóval dúsabb lett, de nem ragadtatjuk el magunkat, ugyanis órák hosszat lehetne sorolni a finomításokat.

A mesterséges intelligencia is okosodott, mondjuk még nincs a második rész szintjén, de élvezetesebbek a csaták és a túlélés. A karaktermodelleket újakra cserélték, sokkal természetesebbek hőseink és az NPC-k, az ellenfelek pedig sokkal részletesebb animációk kíséretében próbálnak meg az életünkre törni. A munkapadoknál is tapasztalhatunk eddig nem látott mozdulatokat, ugyanis a fegyverfejlesztés számos animációval egészült ki. Az alapok megértéséhez lokalizációt is biztosít a Sony a magyar játékosok számára, egy korrekt feliratot rittyentettek. Az extrák között pedig kapcsolhatunk rendezői kommentárt, vagy megnézegethetjük az új festményeket és modelleket melyeket az összegyűjtött pontjainkból nyithatunk meg, valamint új ruhákat is feloldhatunk hőseinknek.

Extra funkciók bűvöletében

A Sony mérnökei és a Naughty Dog csapat komolyan ráfeküdt a kisegítő lehetőségekre, még a második részhez készített funkciókat is sikerült túlszárnyalni. Ahogy nemrég beszámoltunk róla, különösen nagy hangsúlyt fektettek a látás és hallás károsultak támogatására, így kapcsolhatunk narrációt az átvezetők alá, ami még a karakterek érzéseit is közvetíti, vagy a lopakodásunkat elősegítő ellenfél jelző rendszert is további zajokkal egészítették ki. Alternatív irányítási opciók mellett, nagyítással és további vizuális segédletekkel javíthatjuk az érzékelésünket, sőt még harci kisegítő lehetőségeket is biztosítanak a hátrányosabb helyzetű rajongóknak. A nehézség meghatározása is elképesztő módon paraméterezhető a hat előre beállított opciókon felül. Állítható a sebződésünk mértéke, a készleteink mennyisége, az ellenfelek tűzereje és pontossága, a szövetségeseink és társaink ügyessége, vagy a lopakodás során az ellenfelek érzékszerveinek érzékenysége.

Nyilván nem felejtkeztek meg a PlayStation 5-höz fejlesztett technológiák alkalmazásáról sem, azaz a 3D Audio és a DualSense nyújtotta új élmények beépítéséről sem. Előbbi esetében ég és föld a különbség a két verzió között, mindent visszaad hangban, például mikor Joel és Tess a maszkban beszélgetve veszik a levegőt, de ezek apró részletek, élménymorzsák, amire a robbanások, a dögök hörgései és a számtalan apró hangeffekt csak még jobban ráerősít. Olyan részletek másznak elő a Pulse 3D tolmácsolásában, mint a bogarak zümmögése, vagy esős időjárás esetén, mikor bemegyünk egy fedett helyre, akkor megváltozik az eső kopogása. Ezek többségét korábban nem is hallottuk, de mostantól elhelyezi térben a beszélő hangját és pozíciónkhoz viszonyítva hallhajuk a társaink beszédét, míg a játékmenet terén tetten érhető pozitívumok, hogy jobban be tudjuk tájolni az ellenfelek helyzetét, fel tudunk készülni az érkezésükre.

A DualSense kontroller esetében az adaptív ravaszok visszaadják, hogy milyen fegyvert használunk, már a célzás is más erőfeszítést igényel a felhasználótól egy pisztoly és egy puska esetében. Az íj használata során az általunk kifejtett erő függvénye, hogy milyen távolra tudunk lőni vagy mekkora sebzést okozunk. Élvezhetőbbé teszi a játékélményt, a harcoknak ezzel komolyabb jelentőséget tulajdonít, nagyobb súlya van egy-egy találatnak, a sebkötözés pedig a ravaszok felkeményedésével már nem annyira természetes cselekvés, mint régen volt. Jöjjön a haptikus visszacsatolás, ami félelmetes, hogy miket tud produkálni. Visszaadja a markunkban az időjárási körülményeket (eső, szél), a vízben való mozgást és fuldoklást, a kiosztott és bekapott pofonokat vagy találatokat, az üvegtörést és mennydörgést, de más rezgéseket tapasztalhatunk a robbanásokkor, az újratárazásnál, a QTE szakaszoknál, a hallgatózásnál és még az átvezetők történései alatt is. A DualSense funkciók bőségesen hozzáadnak a játékélményhez, szinte már a Returnalban tapasztalható minőségi szinten, bár ott azért jóval intenzívebb volt.