Pac-Man World Re-Pac teszt – Ezzel Pac-Mantek egy határon

A Bandai Namco kicsit elvetette a sulykot, a tavaszi Pac-Man Museum + még gyűjteményként megállta a helyét, nyilván voltak hiányzói a csomagnak, de azért mégsem egyetlen, több, mint 20 éves játék felújításáért kértek el horribilis összeget.

A Pac-Man World története egy egyszerű Mario sztorival vetekszik, ugyanis éppen főhősünk, Pac-Man szülinapjának ünneplésére készül a család, mikor a szellemek rájuk rontanak és jól elrabolják őket. A rokonságot a Szellem Szigetre hurcolják, így kedvenc sárga labdánkkal már csak a lerombolt partink maradványaira érkezünk és már indulhatunk is hat világot kitakarítani, na meg a gonosz Toc-Man körmére nézni (nincs is körme).

Kifejezetten kellemesre sikerült Pac-Man dimenzió váltása annakidején PlayStation 1-en és hellyel-közzel, gyerekszemmel és rajongói jóindulattal mondhatjuk, hogy a mai napig életképes a játékmenete. Persze azért kellett kicsit finomítgatni, újabb funkciókkal felvértezni, melyek egyébként nem adnak hozzá annyit a játékmenethez, mint elsőre gondolnánk. Pac-Manünk kapott egy támadást, ugyanis a fezabált sárga lasztijainkkal megdobálhatjuk az ellenfeleket, így a rájuk dobbantáson felül már más alternatívánk is van. Ha visszatartjuk a dobást, akkor egy erőteljesebb robbanó lövedéket vághatunk az ellenfelekhez, de a mozgáskultúránkban van levegőben kapálózás és Sonic módra beturbózhatjuk magunkat, hogy nagyobb távokat ugrathassunk át vagy dombokon felpöröghessünk.

Re-Pac-elt klasszikus a pénzünket is felfalja?

A hat világban (Pirate Ship / Ruins / Space / Factory / Funhouse / Boss Mansion), hat családtag várja, hogy megtaláljuk a rabságukat okozó ketrec kulcsát és elvergődjünk hozzájuk. Szintén feladatunk a gyümölcsök habzsolása és a PACMAN szó betűinek megtalálása (érdemes nyitott szemmel járni, titkos helyekre, eldugott platformokra bukkanhatunk). A gyűjtögetések során rendszerint visszafelé is kell haladnunk, egy-egy ajtót a később megszerzett gyümivel tudunk kinyitni, ez a megoldás pedig kifejezetten jó időhúzásnak is, ugyanis a játékidő tekintetében 5-6 óra alatt simán kipucolható a féltucat világ.

A 3D-s környezetben is van lehetőségünk benyalni néha egy nagyobb gömböt, amivel PACákunk megnő, mint Mario mikor begombázik és zabálhatjuk a szellemeket. A platformozás és gyűjtögetés, kutatás ügyesen van folyamatosan feldobva extra képességekkel (fém Pac-Man), vizes szakaszokkal, extra szivatós részekkel, de szerencsére a klasszikus labirintusokról sem felejtkeztek meg az alkotók. Minden pályán elérhetünk egy a régi ízeket idéző Maze szakaszt is, ahol a már megszokott játékmenet várja a rajongókat nyilván 3D-s környezetben, de felülnézetből. Ezek a szakaszok is nagyon rövidek, viszont tökéltes szórakozást és változatosságot biztosítanak. Különlegességük, hogy az adott világra jellemző csapdák vagy átjárók dobják fel az élményt, esetleg szivatják szét a játékosokat (a Factory-nél gőz csap elő, a Funhouse esetében pedig harmonika átjárók nyílnak).

Az utolsó világra alaposan bekeményítenek és itt már jól fognak jönni a felhalmozott életeink, de nyilván csak az ügyetlenebb fiatalok fognak komolyabban megizzadni, számukra egy Easy Mode-al is készültek az alkotók, amit a többszöri rontás után fel is ajánl automatikusan a rendszer (például a szakadékokat áthidalják nekünk). További extra, hogy ha végigtoltuk a játékot és lenyomtuk a főgonoszt, akkor a Pirate Ship Area tengerpartján elérhető lesz az eredeti 1980-as Pac-Man automata és verethetjük az ősi Pac-Mannel is lazítás képen. Aki pedig még a sztori után is vágyik egy kis modernebb labirintusos Pac-Manezésre, annak ott lesz a Maze Mode, melyben a hat világhoz hat változatos útvesztőben falhatjuk a bogyeszokat a szellemek elől vagy felszívva magunkat a szellemek után loholva.

Kár, hogy a struktúrákat illetően a környezetváltással próbál frissességet csempészni a játékmenetbe, pedig a lovagkori és űrállomásos témáknál több kellene jóval, mindenhol ugyanazokkal a platform elemekkel operáltak a pályatervezők. Kapcsolók, pár képesség, ugratók és mozgatható panelek. Mondjuk az űrállomás pályáin megjelennek a lézersugarak, mint nehezítő tényező, míg ezt a kalózos világban ágyúgolyók helyettesítették. A változatosságot a már említett főnökharcokra tartogatták, ezek ötletes, ügyességen alapuló, hamar érthető és kivitelezhető csaták, ráadásul nemegyszer valamilyen más zsáneri kikacsintással vegyítettek. A Funhouse főnöket a Kartozást kedveli és versenyben kell lenyomnunk, míg a Space Area bossa stílszerűen egy űrhajó és egy igazi vertikálisan scrollozó shoot ’em up.

A Pac-Man World felépítése kifejezetten változatos lett és a könnyed, gyors tempója, ahogy a pályákat daráltatja kifejezetten előnyére válik. Ráadásul folyamatosan színesítik a játékmenetet, ha sikerül megszereznünk a Maze pályákat nyitó szimbólumot, akkor a 3D platformozás közben egy-egy hagyományosabb Pac-Man habzsolós labirintust is letolhatunk. A pályák végén elcsíphetünk olykor egy gyümölcs gyűjtögetős, időre menő Bonus Stage-et és a világok végi, olykor menekülős boss harcos szakaszok is kifejezetten üdítőek. Minden pálya végén a begyűjtött javakat egy félkarú rablóban összegzi Pacuszunk, és akkor már a pénzérmékért cserébe szerencsét is próbálhatunk. Sajnos a második világ végére megunjuk ezt a funkcót és a legértékesebb harangokat is kipörgetjük, így utána már idegesítő, időhúzó funkció lesz.

És a többi Pac-Man Wolrdel mi a helyzet?

A felújításra egy rossz szavunk sem lehet. Kifejezetten jól néz ki az eredetihez képest a Pac-Man World Re-Pac, ráadásul meg tudta tartani a fiataloknak szóló identitását. Úgy sikerült átadni vizuálisan a dimenziót váltott és több évtizedet előre ugró klasszikust, hogy színes, kedves látványával 2022-es színvonalon nyújtja a még ma is működőképes könnyed kikapcsolódást. A Now Production Unity motoron írta újra a játékot, ami nem biztos, hogy a legjobb választás volt, konzolokon akadnak kisebb gondok, de szerencsére a PC-s verzió optimalizált és nem hardver igényes, a beállítások között még Anti-Aliasinget, Post Processinget, Shadow és Texture Quality-t is találunk, de a mai hardvereken tükör simán képes futni.

Az új támadást sem sikerült hibátlanul integrálni, olykor borzasztó nehéz a célzás a rögzített kamera miatt, nem tudjuk eltalálni az ellenfeleket, de egy-egy nehezebb ugrás elrontása után is fogjuk szidni a fix kamera rendszert. Az ellenőrző pontok kellően sűrűn vannak, pont annyit túráztat csak, hogy legyen egy kis feszültségfokozó kihívása, leginkább ez is csak a későbbi világokban. Az átvezető animációk is megkapták a korszerű felújításokat, igaz a bugyutaságukkal nem kezdtek semmit, de ez valahol a Pac-Man báj is egyben. A Pac-Man Worldben nem volt és továbbra sincs kooperatív vagy bármilyen multiplayeres lehetőség, egyszerűen csak meg kell mentenünk a családunkat, mint 1999-ben és ennek egyetlen hátráltató tényezője maximum a kamerakezelés és az űr/érték arány lehet.