The Settlers: New Allies teszt – Akkor telepedjünk le
Szerző: Game One Admin
2023.03.09.
Több mint egy évtized van már mögöttünk, hogy imádott kis telepeseinkkel világhódításra adhattuk a fejünket. A német Blue Byte csapata 1993-ban megteremtette a valós idejű telepes „szimulációt”, az építkezős gazdasági stratégia műfaját. Több millió játékost babonázott meg a tucatnyi pixelből felépülő apró munkások monoton és valljuk be, kicsit ingerszegény tevékenységeinek bámulása. Most ismét hulljon a forgács, suhanjon a kasza és csattanjon az üllőn a kovácsszerszám.
Hatalmas utat járt be a széria az elmúlt 30 évben, a zseniális második rész letisztult, ízléses grafikáját, idegesítő úthálozatát és színvonalas zenei anyagát a harmadik és negyedik rész cukiskodó, színes-szagos dizájnja már megközelíteni sem tudta, ami pedig a 2004-es The Settlers: Heritage of Kings-el bekövetkezett az a mai napig érthetetlen, mi lehetett vajon a németek célja? A 2010-es The Settlers 7: Paths to a Kingdommal kicsit ki is vonult a köztudatból a széria, a tizedik évfordulós és HD kiadásokat még lehetett szeretni, de az akció-RPG-s The Settlers: Kingdoms of Anteria már a béta időszakát sem élte meg, és címet váltva Champions of Anteriaként sem hódította meg a világot. Bár a hetedik részt kifejezetten jól fogadta a sajtó, azért azt le kell szögezni, hogy az eredeti The Settlers megközelítéstől már Makó-Jeruzsálem távolságra volt. Ellenben a játékmenetének mélységei, gazdaságának összetettsége és a korábban lassúcska, túlságosan nyugodt és ingerszegény játékmenete (ami megjegyezzük a The Settlers játékok legfőbb ismérve, hiszen gazdasági „szimulátorok”), számos olyan funkcióval bővült ki, melyek gyors reagálású játékstílust követeltek meg.
A The Settlers 7 különlegessége a számos munkafolyamat centralizálása volt, így már nem kellett több tucatnyi épület között keresgélnünk, hogy a húsgyártás vagy a kenyérkészítés folyamatának zökkenőmentességét biztosítsuk. Egy központi Lodge épületet felhúzva a folyó vagy erdő mellé máris három melléképülettel toldhattuk meg, így egyszerre volt lehetőségünk ellátni a halászatot és a fakitermelést is, természetesen akár már fel is dolgozva a rönköket (a vadászat és az erdészet is jelen volt, mint alternatíva). De akár egy központi farmot is említhetnénk, ahol a gabona termesztés, állattenyésztés és a lisztkészítés is egy udvaron letudható volt. A nehézipari nyersanyagok kitermelését a Mountain Shelter látta el, a kő, szén, vas és arany kitermelés mellett pedig a feldolgozás is működött. A Residence és Nobel Residence épületek pedig előállították a végtermékeket, mint a sör, papír, ruha, szerszám, pékáru, fegyver, könyv, ékszer, hús. Ezek menedzselése és a várostromok korszakában zajló, területekért folytatott hadakozások (egységeket a kocsmából bérelhettünk fel) mellett még a technológiai fejlődésért vagy a Trading Routes feltételeinek teljesítéséért is folyamatosan kaptuk a jutalmakat, ha mindenre képesek voltunk figyelni.
Újragondolt telepesek keresik az új otthonukat
Miért volt szükség a hetedik rész idecitálására? Mindössze azért, mert egy gyökeresen más Settlerst kaptunk ezúttal, még a fejlesztők is úgy nyilatkoztak róla, hogy a széria egyfajta újraindulása lesz. Ez kérem vissza a gyökerekhez, újra egyesével pakolhatjuk az épületeinket és mindig egy csodásan egyedi, zsizsgő települést alkothatunk meg. Az alap épületeink között találjuk a rezidenciákat, melyekkel a népességünket növelhetjük. A sima telepesek árucikkek szállítására alkalmasak, de egy szerszámot a kezükbe dobva máris mérnökké képezhetjük őket. A mérnökök végzik az építkezést, a bányák felkutatását és, ami még nagyon fontos, a határaink kiterjesztéséért is ők a felelősek. Már nem katonai épületeket kell felhúznunk a terjeszkedéshez, hanem a kis melósok szépen odább pakolják a határjelző köveinket.
A gazdasági menedzsment is kifejezetten egyszerű és átlátható, a favágó tovább adja a fűrészüzemnek az alapanyagot (az erdész is termel rönköket) és már van is deszkánk, míg a kőfejtő termel követ az építkezésekhez. A kő, szén, vas és arany bányákhoz a szokásos olvasztó, pénzverde és kovács párosul, akik előállítják a fegyvereket és pénzt (vagy drágaköveket) a hadsereg felállításához. Az élelmiszergyártásból pedig a halász, a vadász és bogyó gyűjtögető veszi ki a részét, valamint a farmokon megtermelt gabonát a malmok alakítják liszté, amiből a pék készít ropogós brióst. Ennyi, szörnyen le van egyszerűsítve, a legalapabb gazdasági láncok vannak, sőt lánc szinte nincs is. Ja, még felhúzhatunk Ranch-et is, ahol vagy húst készítünk vagy szamarat tenyésztünk, hogy a Coackmaker befogja őket egy szekér elé és meggyorsítsa kicsit a szállításokat.
A New Allies esetében szinte mindig ugyanaz lesz a feladatunk, katonai győzelmet kell kivívnunk (a Skirmis küldetései között akad kettő, ahol gazdasági cél elérésével diadalmaskodhatunk), amihez elengedhetetlen a jól működő gazdaság megléte. A kampánymód sem szól másról, Elari népünkkel az utolsó pillanatban hagyjuk el az országunkat, ahol komoly háborús konfliktus zajlik és szeretnénk valahol egy új hazát alapítani. Az utunk során a Maru és Jorn népcsoportokkal is közelebbi kapcsolatot alakítunk ki, és az egyedi adottságokkal megáldott földjeiken kell közösen győzelemre vezetni népeinket. A gyönyörűen zöldellő Elariak világát a sivatagos Marui követi, míg a Jornok kicsit északias stílusú harcosok, így rideg mocsaras terepeken kell eredményesen gazdálkodnunk. Sajnálatos, de a három frakció közel sem tartogat annyi változatosságot, mint elsőre gondolnánk. Más kinézetű, de ugyanolyan funkciójú épületekkel kell mindenhol helytállnunk.
A The Settlers szériának sosem volt erőssége a harc, valahogy a szükséges rossz szerepét töltötte be, kellett, hogy valamiképpen haladhassunk előre, más népekkel küzdjünk meg és nyilván a háború mindig hatalmas szeletét képezi a gazdaságnak és a termelésnek. A legújabb The Settlersben sem igazán tudtak vele mit kezdeni, leginkább a sok lúd disznót győz elv érvényesül, de persze próbálták ügyesen árnyalni, de ez még mindig egy gazdasági stratégia, mintsem valósidejű háborús stratégia. A határaink védelmét őrtornyokkal próbálhatjuk ellátni, melyek tövében rostokoló egységeinknek egy-egy Bastion tud életerőt biztosítani. Elterelő egységeket is építhetünk, melyek elvonják az ellenség figyelmét és odavonzók a butus katonákat, míg a védelmünk felőrli őket. A közelharci egységeket íjászokkal támogathatjuk és Shady Tavern épületből Shamanokkal vagy Summonerekkel, a Shrine-ból pedig Ritualistekkel okozhatunk zavart az ellenség sorai között. A Ritualistek képesek különböző gyógyító vagy lassító varázslatokra, melyeket az akadémián fejleszthetünk ki. Sajnos kevés hasznos fejlesztést végezhetünk el, pedig a védelem, építkezés, mérnökök, adminisztráció és polgárok szintjére számos lehetőség van kiosztva. Növelhetünk életerőt, katonák sebzését, gyorsíthatjuk a népesség növekedést, a házak férőhelyét, az épületeink strapabíróságát, de akár a mérnökök ténykedéseit is megtuningolhatjuk.
Telepesnek születtem és nem katonának
Szintén csakis az egyszerűsítés számlájára róható fel, hogy egyes megtermelt nyersanyagaink, ezáltal egész termelési láncok elértéktelenednek, ráadásul a gazdasági motorra fordítandó figyelmünkre is kevésbé van már szükség. A New Alliesban a munkások már nem igényelnek élelmiszert a kitermelt javakért cserébe, így nincs egymásra utaltság, szóval, ha elakadás lenne a farmok, hentesek, pékek, halászok, vadászok házatáján, az senkit sem fog érdekelni, mert mindenki dolgozik akár éhen is. Szóval halat, bogyót, húst, búzát és kenyeret szinte csak kereskedelemre fogunk termelni. Egy-egy munkást azért taktikailag motiválhatunk extra kajával, mert ilyenkor duplán termelnek, de ezt is igyekeztek korlátozni, ugyanis a bányászok csak halat hajlandóak fogyasztani, míg az olvasztósok és a kovácsok csak húst zabálnak. Egyébként, ha valamilyen nyersanyag típusból hiányt szenvednénk, akkor érdemes lehet felgyorsítani a termelést, mert a kereskedelem révén nem csak eladhatjuk portékáinkat hajóztatva, de bármit be is szerezhetünk. Nyersanyag, élelmiszer, fegyver, bármit behajóztathatunk kikötőnkbe, ha kellő arany lapul a kincstárunkban.
A kampányban három idézőjelesen különböző frakciójának a szépséghibája, hogy csak más skinekben pompáznak az épületeik és másmilyen éghajlati adottságok mellett kell gazdálkodnunk irányításuk alatt. Viszont ennél semmi több, és ez bizony nagyon kiábrándító. Hasonlóan trehányságra, lustaságra utaló tervezési hiba, hogy nincs ütemezése, későbbi küldetések során semmi újdonságot nem tartogat. Az első néhány küldetésben mindent megismerünk és szinte ugyanazokat a fázisokat fogjuk ismételgetni, ráadásul még mindent túl is egyszerűsítettek, ahogy már említettük, így erőtlen és lapos lett a kampány, ezzel a gazdasági struktúrával pedig a többjátékos móka is sokkal kevésbé lett vonzó. Pedig a kampányon kívül kapunk még 13 különböző térképet a Skirmis opció alatt, és játszhatunk egymás ellen 1v1, 2v2, vagy 4v4-es PVP meccseket, vagy a Casual módban kooperálhatunk is a gépi ellenfelek ellen. Az igazi multis mókákra azonban a Hardcore küldetések szolgálnak, itt az ellenfelek ledarálásán kívül már gazdasági célok is befigyelhetnek, arról nem is beszélve, hogy pár módosítással alaposan feladják a leckét, az ellenfél így indulhat akár fejlettebb egységekkel vagy már kifejlesztett kutatási előnyökkel.
Sajnálatosan szörnyen kiszámítható lett az új The Settlers, a mesterséges intelligencia nullával egyenlő, a gép megadott időközönként küld pár kisebb csapatot, amit az őrtornyaink könnyedén le is szednek. Támadás esetén pedig elég csak néhány ellenséges tornyot megsemmisíteni, hogy odaférjünk a központi raktárakhoz és, amint ezekből már egy sem érhető el, az összes ellenséges épület megsemmisül. Ilyenkor, ha a korábban ellenséges területet a mérnökeinkkel birtokba vettük, akkor minden a gép által megtermelt portékát szépen behordanak telepeseink a raktárainkba (kicsit meg is bénul a gazdaság, mert mindenki a külső területeken pakolászik). Egyébként, ha kereskedünk és eladunk valamelyik termékünkből pár száz darabot, akkor öröm nézni, ahogy tömött sorok alakulnak ki az utakon, ahogy a hajóra próbálják szállítani az árucikkeket. A régi szép időket felelevenítő pillanatok, mikor még ugye dugók alakulhattak ki a zászlós csomópontoknál az utakon.
Felhalmozott hibák a raktárakban
A harci részek talán a leggyengébb momentumai a New Alliesnak, hiszen, ha meg van a kellő őrtornyos védelmünk, esetleg az Akadémián kifejlesztettünk erősebb falakat, nagyobb életerővel megáldott épületeket és csalikat, akkor nincs más dolgunk, mint várni, hogy kajával megtámogatva dübörögjön a termelés. Ott is hagyhatjuk egy órára Settlerskéinket, mire visszatérünk csak ki kell képeznünk 6-7 tucat katonát és ledarálni mindenkit. Szintén sokat nyerhetünk pár fejlesztéssel, 40%-al erősebb katonákat, és hatékonyabb épületbontást érhetünk el tudománnyal. A gyógyító és mágiát használó egységek pénzből és drágakövekből gyárthatóak le, ezek kapcsán szintén jót tesz az idő múlása, ugyanis a megtermelt egyéb javakat eladva, néhány perc alatt beszerezhetőek kereskedelem révén, ha nem rendelkezünk bányászható lelőhelyekkel.
Mivel a Blue Byte már Ubisoft Düsseldorf néven fut (hiányzik is a játék elejéről a jól megszokott logó), így meg is kapták a fejlesztéshez a franciáktól a Snowdrop enginet, amit még a 2016-os Tom Clancy’s The Divisionhöz fejlesztettek. A vizuális végeredmény pedig kifogástalanra sikerült. Gyönyörűek a tájak, csodásak a vízpartok, élettel teliek az erdők, és gyönyörűen porladnak szét, parázslanak az összecsuklott romok, majd totálisan elhamvadnak. A motor kicsit ugyan lassan pakolja ki elénk a textúrákat, főleg, ha egy másik területre váltunk hirtelen és a kizoomolható távolságot sem sikerült kellően méretesre igazítani. A zenék most is kellemesen egészítik ki a kis munkások életét és sikerült pár ikonikus hangeffektet is visszahozniuk a fejlesztőknek (Jippí), melyek garantáltan mosolyt csalnak a régi Settlers játékosok arcára. Az időgyorsítás alkalmazását pedig legalább az egyjátékos módokban jó lett volna opcióként biztosítani.
A szokásos szemét hibákat is magában hordozza a legújabb The Settlers, ezúttal is komoly fagyásokkal találkozni állásvisszatöltéseknél, valószínűleg az állandó internetkapcsolatot igénylő védelem köp bele folyton a levesünkbe, ami borzasztóan idegesítően viselkedik. Minden pálya után kénytelenek vagyunk újra bejelentkezni a Ubisoft Connectbe és elindítani a játékot. De becsúszott pár átgondolatlan logikai bukfencecske is. Ha egy őrtornyunkat nyomás alatt kellene felépítenünk viszonylag távolabb a központi raktártól, akkor az ellenfél támadásai miatt ezt vagy meg tudjuk oldani, vagy nem. Ugyanis mikor ellenség érkezik a munkaterület közelébe az építkezéshez szükséges nyersanyagok szállítását végző telepesek azonnal ledobják, ami a kezükben van és veszett ajvékolásba kezdenek. Ezzel még nem is lenne probléma, elvégre életszerű, de a visszavert támadást követően nem veszik fel a szükséges követ vagy fát, hogy odavigyék az építkezésre, hanem újabb szállítómunkások érkeznek a központból, hogy ezeket visszavigyék és egy újabb csapat szállít bentről friss árut a mérnököknek.
Ami dühítő az új Settlersben, hogy rengeteg évnyi fejlesztést követően közel sem lett egy hibátlan és profi gazdasági stratégia, leginkább az egyszerűsítései révén, de azért azt sikerült megoldaniuk a fejlesztőknek, hogy mikrotranzakcióval lehúzzák még az embert. Boosterekre és egyedi megjelenésre (Tower, Borderstones, Units skinek, cimkék és bannerek) költhetünk súlyos ezreseket. 7500 creditet vehetünk 15 ezer forintért, és egy egy hónapos booster közel 2000 credit. Annyi jóindulat azért szorult a Ubisoftba, hogy a kozmetikai dolgokat megvehetjük Shardokért cserébe is, amit a multis meccsekkel, valamint a kihívások teljesítésével farmolhatunk, amiket persze azért nyilván szűkmarkúan mér a rendszer.
Összegzés
Ez bizony még mindig nem való mindenkinek. Irtózatosan lassú tud lenni, és az alapot biztosító gazdasági modell felépítése idővel önismétlődővé válik, amellett, hogy egyszerűbb már nem is lehetne. A mesterséges intelligencia semmi kihívást nem biztosít, ha egy szűk kanyonban felhúzunk három védelmi bástyát, teszünk egy elterelést és pár íjászt mögéjük, simán tudunk mással foglalkozni, míg a kis gazdaságunk termel. Egy óra múlva eladva a készleteket toborzunk egy akkora sereget, hogy átportyázhatjuk az egész térképet, és sajnos a harcok is borzasztóan primitívek lettek, stratégia alkalmazása szükségtelen, az erősebb kutya kopulál szinten zajlanak a dolgok. A kampány és a Skirmis küldetések közel két tucat órányi játékidővel bírnak és akkor még az online multis meccsekkel nem is számoltunk, bár nem olyanok az alapok, hogy többjátékos fronton tarolna az új Settlers. A rajongók csalódásként élik majd meg az egyszerűsítéseit, az új belépőknek nagyon lapos lesz, így igazán senkinek nem ajánlható tiszta szívvel, még ha működik is a Settlers hangulat és rohadt jól is néz ki. Ha rá akarunk menni, akkor maximum 15 dollárért egyhónapnyi Ubisoft+ előfizetésben ér meg, mert így három hetet csomó más jó játékkal is nyomhatjuk.
Pozitívumok
Kellemes megvalósítás mellett követhetjük a kis telepeseink hétköznapjait
Olykor előkerül az a kellemes The Settlers érzés
Negatívumok
A kampány a második felére totál elfárad és semmi újjal nem rukkol elő
Az egyszerűsítések hatására elpunnyadt a The Settlerses gazdasági modell
Mikrotranzakciókat feltétlenül kellett bele erőltetni
Ez a honlap cookiekat használ annak érdekében, hogy a legjobb felhasználói élményben legyen része böngészés közben. A cookie információk a böngészőjében kerülnek tárolásra, és olyan funkciókat hajt végre, mint például felismeri Önt, amikor visszatér a weboldalunkra, vagy segít a csapatunknak annak megértésében, hogy a webhely mely részeit találta érdekesnek és hasznosnak.
A cookie-beállításokat a bal oldalon található fülek navigálásával szabhatja személyre.
A feltétlenül szükséges sütiket mindig engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.
Amennyiben ez a süti nem kerül engedélyezésre, akkor nem tudjuk elmenteni a kiválasztott beállításokat, ami azt eredményezi, hogy minden egyes látogatás alkalmával ismételten el kell végezni a sütik engedélyezésének műveletét.
Funkcionális sütik
Ez a webhely a Google Analytics-et használja anonim információk gyűjtésére, mint például az oldal látogatóinak száma és a legnépszerűbb oldalak.
A cookie engedélyezése lehetővé teszi, hogy javítsuk honlapunkat.
A feltétlenül szükséges sütiket mindenkor engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.