Cikksorozatunkban a videojáték történelmének érdekes és látványosabb pillanataihoz igyekszünk visszarepíteni olvasóinkat, természetesen a teljesség igénye nélkül és a lexikális mikro részletezés mellőzésével. Kezdjük az ’50-es évek radarképernyőin megszületett első szórakozásra hivatott játéktól és szép fokozatosan átívelünk majd napjainkig a konzolgenerációkat is alaposan átnyálazva.
A kezdetek kezdetéhez egészen a 20. század közepéig megyünk vissza. Legkorábban 1947 január 25. én nyújtott be szabadalmat Thomas T. Goldsmith és Estle Ray Man. Végül 1948. december 14-én jegyeztek be a szabadalmi hivatalba US2455992 számmal Az Egyesült Államokban. Az úgynevezett „Katódsugárcsöves szórakoztató eszközt” a radartechnológia inspirálta, a játék egy vektoros kijelzőn a rakéta röppályáját szimulálta, amelyet a képernyőre rajzolt célokba kellett irányítani.
1951-ben a Britannia Fesztiválon bemutatott Nimrod típusú számítógép kifejezetten a Nim játék megvalósítását demonstrálta. Christopher Strachey. A gép több panelen felvillanó fényforrásokkal jelenítette meg a játék folyamatát, irányításra pedig a pulton található kapcsolókkal és nyomógombokkal volt lehetőség.
1952-ben a Cambridge-i Egyetemen doktorált Alexander S. Douglas az egyetem EDSAC (angolul: Electronic Delay Storage Automatic Calculator), elektroncsöves számítógépén valósította meg a Tic-tac-toe játékot OXO névvel, amelyet egy 16 sorba és 32 oszlopba rendezett pontokból álló katódsugárcsöves kijelző jelenítette meg.
William Higinbotham (Jobbra 1958-ban a brookhaveni Nemzeti laboratóriumban dolgozott, ahol a Tennis for Two című játékot készítette. Ezt egy Donner Model 30 analóg számítógép (Balra) működtette, a megjelenítésről pedig egy oszcilloszkóp gondoskodott. A kijelző oldalnézetből mutatta a teniszpályát és a mozgó labdát, ahol a két felhasználó egy-egy kézi kontrollerrel irányíthatta a játékot.
A berendezést pár éven belül szétszedték, hogy az alkotórészeit a laboratórium egyéb projektjeiben újra felhasználják ez az 50-es években jellemző volt tekintve, hogy ezek az alkatrészek nagy értéket képviseltek. A laboratórium munkatársai 1997-ben a labor fennállásának 50 éves évfordulója alkalmából újraalkották a gépet valamint a játékot, amelyet a 2008-ban mutattak be újfent.
A Spacewar! játékprogramot 1961-ben írta Martin Graetz, Alan Kotok és Steve Russell. Az MIT hallgatói és kutatói. A kétajtós szekrény méretű PDP-1 típusú számítógépen két űrhajó csatáját szimulálták. A programot a készítői ingyenesen terjesztették lyukszalagon (a korai számítógépek szabványos adathordozóján), s hamar elterjedt az akkori tudományos kutatói körökben.
1971-ben Nolan Bushnell és Ted Dabney a Syzygy Engineering.(később Atari) cégben társulva elkészítette az első kereskedelmi forgalomban elérhető videojátékot Computer Space néven. Mely a korábbi Spacewar! játékon alapult.
Majd 1972-ben, miután a cégük már Atari néven működött, kiadták Pong nevű játékukat, amelyet munkatársuk, Allan Alcorn fejlesztett.
A számítástechnika fejlődésével párhuzamosan a játékok látványvilága rohamosan fejlődött. Eközben a lakossági személyi számítógép-eladások egyik fő ösztönzője az új számítógépes játékok növekvő erőforrásigénye lett, s a szoftveripar a gazdaság egyik húzóerejévé vált. Az első teljesen 3 dimenziós játék az id Software által készített Quake.
A valóságszerű látvány (fotórealisztikus világ) mellett megjelentek a rajzfilmszerű megjelenést használó játékok is. A Dragon’s Lair egy interaktív filmes LaserDisc videojáték, amelyet az Advanced Microcomputer Systems fejlesztett és a Cinematronics adott ki 1983-ban, a Dragon’s Lair sorozat első játékaként. A főszereplő, Dirk, Daring lovag, aki megpróbálja megmenteni Daphne hercegnőt a gonosz sárkánytól, Singe-től, aki bezárta a hercegnőt a gonosz varázsló Mordroc kastélyába. A játék az egykori Disney- animátor, Don Bluth animációi alapján készült.
