A videojátékok története még csak alig néhány évtizedes múlttal rendelkezik, de ezen idő alatt is brutális távlatokat volt képes megugrani az iparág. A játéktermek sötés, füstös légköréből kitörve a ’80-as években egyre inkább kezték bevenni a háztartásokat, vegyük is át az első generáció legfontosabb mozzanatait.
Habár az első videójátékok már az 1950-es években megjelentek, ezek vektoros, nem pedig analóg kijelzőket használtak. Az első TV-hez csatlakoztatható játékkonzolt a Magnavox adta ki, 1972-ben – ez volt a Magnavox Odyssey, ami Ralph H. Baer találmánya.
A 100 dolláros játékgépből úgy 350,000 példány jutott be a háztartásokba, ami valahol a konkurencia megjelenésének is betudható, ugyanis a 1975 végére az Atari robbantott a játéktermi Pong gép kicsinyített otthoni játékkonzol verziójával. Az Atarinál Allan Alcorn és Harold Lee fejlesztették ki a mikrochipet használó Home Pong gépet, amit közel 100 dolláros áron bocsájtottak piacra és 150,000 példány simán gazdára is talált. A Magnavox technológiai szabadalomsértés kapcsán pert is indított az Atari ellen, de peren kívül megegyezéssel és egy licenc szerződéssel ért véget.
Az Odyssey csak mérsékelt sikereket ért el, a széles tömegek az Atari Pong játékának megjelenése után kezdtek el érdeklődni a feltörekvő iparág iránt. 1975 őszére a Magnavox, látva a Pong sikerét, beszüntette az Odyssey fejlesztését, és egy leegyszerűsített terméket, az Odyssey 100-at dobta piacra.
Ez a konzol két játékot kínált, a Pongot és egy hoki játékot. Egy másik, “fejlettebb” konzol, az Odyssey 200 is piacra került, ez már megjelenítette a játék állását is, négyszemélyes játékot és egy harmadik játékot (Smash) is kínált. Az Atari Pong konzoljának megjelenésével ugrásszerűen nőtt a felhasználók száma, a piac pedig hamarosan megtelt pong és ponghoz hasonló játékokat kínáló konzolokkal.
Az első generáció egy másik meghatározó konzolgyártója volt az 1976 és 1978 között, egy szérián belül nem kevesebb, mint 14 konzollal előrukkoló Coleco Telstar volt, aki természetesen Pong-klón géppel próbálta megnyerni az otthoni szórakozásra vágyók szívét. Az első modellből, ami még a General Instrument AY-3-8500 chipet használta több, mint 1 millió darabot adtak el, köszönhetően kedvező 50 dolláros árcédulájának.
A vállalat azonban az 1978-as év végére csődközeli állapotba került, mikor a dokkmunkások sztrájkolni kezdtek és nem jutottak el a fogyasztókhoz a gépek az ünnepi szezonban. A Coleco gépek különlegességét a számtalan verziójú modell adta, akadt amelyik kormánykerékkel érkezett, de a fénypisztolyos verzió is kifejezetten közkedveltnek számított.
Napjaink egyik legnagyobb konzolgyártója már az első generációban szinpadra lépett, a Nintendo 1978-ban tört be az arcade gépek piacára a Computer Othello játékával. A Sheriff, a Space Fever és az EVR Race gépek sem hoztak komolyabb sikereket a vállalatnak, így látva a Pong népszerűségét és az otthoni konzolok piacában lévő lehetőséget kiadta saját Pong variánsát Color TV-Game néven. A gépet a Nintendo Research & Development 2 (R&D2) és a Mitsubishi Electronics közösen gyártották.
A Nintendo elnökének, Hiroshi Yamauchinak az volt az elképzelése, hogy a háztartásokba a lehető legalacsonyabb áron kell eljuttatni a gépeket, amit olcsó alkatrészek felhasználásával és gyors gyártással kell elérni. Így a TV-Game 6 és 15 konzolok gyártási ideje a lehető legalacsonyabb volt és a 40 dollár közeli árcédulájának köszönhetően az első modellekből 3 millió példányt tudtak értékesíteni. A széria harmadik darabjának, a Color TV-Game Racing 112-nek az érdekessége, hogy ez volt Shigeru Miyamoto első projektje, aki később olyan frencsájzokat teremtett meg, mint Donkey Kong, Super Mario Bros., The Legend of Zelda vagy a Star Fox.
