Rise of the Ronin teszt – Ghost of Tsushima Team Ninja módra?

Szerző: Game One Admin

2024.04.02.

A Dead or Alive és a Ninja Gaiden szériáról, valamint a Nioh játékokról és a tavaly megjelent Wo Long: Fallen Dynasty-ról jól ismert Team Ninja a gamer társadalom (legalább is egy részének) kérését meghallgatva új vizekre próbál evezni és egy nyílt világú akció-kalandjátékot álmodott meg a Rise of The Ronin képében. Az előzetesek alapján eleinte nem tudtuk eldönteni, hogy a Rise of the Ronin inkább a Nioh-s vonalat folytatja, vagy áttér és a Ghost of Tsushima-ra vagy az Assassin’s Creedre hajazó játékmenettel rukkol elő?! Nos, a válasz az, hogy igen is, meg nem is.

Kegyetlenül bekezd a Rise of the Ronin, főhőseink szüleit meggyilkolja egy Sógunátusnak dolgozó nindzsa csapat, így az ikerpár (Blade Twins) a Veiled Edge ellenállási csoport vezetője, a Bladesmith néven ismert mester szárnyai alá kerül. Évekkel később a mester komoly feladattal bízza meg tanítványait, meg kell ölniük Matthew C. Perry, Amerikai parancsnokot (valódi történelmi személy volt) és megszerezni a nála található titkos üzenetet. A Kék Démon meghiúsítja a merényletet, de az üzenetet legalább sikerül megszerezniük. Ezen a ponton pedig döntés elé is állítják a játékost. Attól függően, hogy az ikerpár melyik tagjával szeretnénk folytatni a történetet testvérünk súlyosan megsérül az ütközet során, de így képesek leszünk leszállítani az titkos üzenetet. Mikor támadás éri a Veiled Edge-et, kénytelenek leszünk ráeszmélni, hogy testvérünk elárult minket, így üldözőbe is vesszük, természetesen a Kék Démon mellett. A Rise of the Ronin nagyrészt Edóban játszódik, a 19. század közepén, a Bakumatsu idején. A Boshin háborút mutatja be a Tokugawa Sógunátus és a különböző shogunátus-ellenes frakciók között, amelyek nem voltak elégedettek a nyugati befolyással.

Az induláskori harcstílus ezúttal sem kap komolyabb jelentőséget (blade sharpening origin), elvégre a képességpontok segítségével teljesen átszabhatjuk karakterünket. Lehetünk gyilkosok, utászok, csábítók vagy zúzók, melyeket az erő, ügyesség, bűbáj és intellektus (strength, dexterity, charm, intellect) szintjei határoznak meg. A lényeg itt is a harcrendszer precíz elsajátításában lakozik, ezt egy alapos oktató mód is elősegíti a kezdők számára, de aki játszott már valamilyen souls-like alkotással, azok számára sok újdonság nem várható. Támadásaink mellett védekezhetünk (L1), és egy kis időzítéssel parry-re is van lehetőség (háromszög), ha pedig a pörgősebb harcmodort kedveljük, akkor kitéréssel (kör) is próbálhatunk gyors helyzeti előnyre szert tenni. Itt is menedzselnünk kell a KI (stamina) szintünket, amit a harci mozdulatok folyamatosan emésztenek, azonban, ha a támadások közben jókor tolunk egy Blade Flasht (R1), akkor letisztíthatjuk a vérben ázott pengénket és egy kevés KI szintet visszatölthetünk.

Érdemes a Parry-t minél komolyabban elsajátítani és rendszeresen alkalmazni, ugyanis alaposan meglephetjük egy jó hárítással az ellenfeleket, melynek hatására leblokkolnak és pánikba esnek. Ez a pillanatot tudjuk kihasználni, hogy kritikus találatokkal rogyantsuk meg őket, vagy valamilyen kegyetlen kivégző mozdulattal tegyünk pontot jelenlétükre. Hősünk Material Skillel is rendelkezik, így erőteljesebb támadásokkal (R1+négyzet/X/háromszög) is meglephetjük az életünkre törőket, ezt azonban ők is szeretik alkalmazni, amit egy piros villanás előre jelez (ez is parry-zhető). Idővel szert teszünk a KI Blaze képességre is (háromszög+kör), ami egyfajta Ultimate támadás, ilyenkor lángba borulnak szemeink és nem csökken a KI mércénk, folyamatosan apríthatunk.

A harcrendszer egyébként közel és távolsági fegyverek alkalmazásából áll, nem kevesebb, mint kilenc közelharci fegyvernemben válhatunk profivá (Polearm, Katana, Spear, Odachi, Paired Swords, Longsword, Greatsword, Saber és Oxtail Blade). Ha egy közelharci fegyvert hosszabb ideig alkalmazunk, akkor a fegyverjártasságunk (Weapon Proficiency) növekedni fog, ami minden fegyver esetében 25 szinten keresztül fejlődhet, különböző bónuszokat termelve. Mivel komoly hasonlóságot ápol a Rise of the Ronin a fejlesztők korábbi alkotásával, a Nioh-val, így nem meglepő, hogy lehetőségünk lesz távolsági fegyvereket (Sub-Weapon) is bevetni. Ezek használatának a megszokott módon a lőszerek korlátozottsága szab határt, inkább taktikai jelentőségük van. Eleinte az amerikaiaktól beszerezhető puskák és revolverek, majd az íj és nyíl párosa lesz elérhető, de idővel kapunk lángszórót és shurikeneket, sőt kisebb bombákat is dobálhatunk majd.

A játékmenet egy jófajta stíluskavalkád, egy mágikus mixtúra, ami a Sucker Punch nyílt világú AC-s Ghost of Tsushimájának és a Team Ninja korábbi souls-like alternatívájának, a Nioh-nak lehetne egyfajta szerelemgyermeke, aki a From Software Sekirojától kölcsönkapott egy csáklyát a harcok kombinálására, színesítésére és a közlekedés meggyorsítására. A Grappling Rope segítségével magunkhoz ránthatjuk ellenfeleinket, ezzel látványos kombókká fűzve támadásainkat, de a környezet nyújtotta lehetőségekkel is érdemes élni, mivel robbanóhordókat, dárdákat is dobálhatunk az ellenfeleink nyakába. Kifejezetten eredményesen szőhetjük bele támadásainkba a kampócskánk használatát, de nem ez az egyetlen módszer eredményességünk megnövelésére. A souls-like-ereknek nem lesz újdonság a fegyverek buffokkal való felruházása, tűz, méreg vagy villám hatásokkal tehetjük őket ütőképesebbé (Adding Affinities). Itt is jelen vannak a variálható harci stílusok, és érdemes odafigyelni, hogy lehetőleg mindig azt használjuk, ami a leginkább hatásos. Az ellenfelek fölött egy nyíl jelzi, hogy milyen a jelenlegi stílusunk mellett a hatékonyságunk (értelem szerűen felfelé nagyobb, lefelé kisebb) az adott ellenféllel szemben. A stílusokat akár a párbajok közben is variálhatjuk könnyedén (R1+jobb analóg kar), a jelentősebb hatásfok érdekében megéri kicsit összpontosítani rá.

A gazdátlan szamuráj bosszúja

A tutorial végén, ahogyan Roninná válunk Yokohamában nyílik meg előttünk a játéktér, itt kapunk szabad kezet és járhatjuk be a világot. A három város (Yokohama, Edo, Kyoto) területei nem óriásiak, de azért kellően nagyok, ahol különböző térségeket kell felszabadítanunk és számos gyűjtögetni való vár ránk. A Souls-like játékokból jól ismert Bonfire-höz hasonló életerőt feltöltő és gyorsutazást biztosító helyek itt is jelen vannak, csak itt zászlókat kell felhúznunk (Veiled Edge Banner), amik természetesen az ellenfeleket is visszahozzák kivéve a szökevényeket (Fugitive), akik erősebb mini boss szerű gonosztevők. A városokban nem érdemes rosszalkodni, molesztálni a lakókat, mert folyamatosan emelkedni fog a körözöttségi szintünk (Wanted Level) és kénytelenek leszünk eltakarodni.

Minden térségben akadnak különböző méretű ellenséges táborok (Public Orders), amiket már távolról láthatunk a tábortűz füstje miatt és általában 6-10 ellenfelet kell likvidálnunk, melyek között 1-2 erősebb vezető is előfordulhat. Ha a vezetőket megöljük, akkor a további fennmaradó ellenfelek gyengébbé válnak, ezek egyébként értékes zsákmányokhoz vezető kulcsokat is hátra hagyhatnak. Lehetőségünk lesz túszokat is felszabadítani, akik segítenek a táborok kipucolásában, és poén, hogy a világ különböző játékosai által kreált karakterek külsejével vannak megáldva. A megfelelő képességek megnyitásával csendes lopakodós támadásokat is alkalmazhatunk, tehát teljesen ránk van bízva, hogy a magasabb sövényekből vagy a háztetőkről csöndben, vagy távolról lövöldözve, esetleg berohanva kard ki kard módon számoljuk fel ellenfeleinket.

Ha felszabadítunk egy ilyen tábort, akkor a Far Cry játékokban tapasztalt módon láthatók lesznek az adott terület térképén a gyűjtögetni valók és növekszik a térségben a kötelékünk. Még nem említettük, de a Team Ninja előző játékaival ellentétben itt három nehézségi szintet biztosítanak, hogy mindenki megtalálhassa a számítását. A legkönnyebb, Dawn fokozat esetében inkább a történetre koncentrálhatunk (ez az antisouls-like-er opció), míg a Dusk és a Twilight a nehezebb harcokra fókuszál. Alapvetően amúgy nem annyira nehéz a játék, a boss harcokat leszámítva egész megengedő és ha picit begyakoroljuk a harcrendszert igazából nem lesz problémánk a végigjátszás során.

A küldetések és gyilkolások teljesítésével két féle fejlődési pontot kapunk az XP-t és a Karmát. Az XP-t nem tudjuk elveszíteni, viszont elhalálozásunk során bizonyos karma pontot elbukhatunk (de karma szintet nem), de egyszer lehetőségünk van visszaszerezni azt a halálunkért felelős ellentől egy kritikus támadás bevitelével. Ha a vendetta során újra elhaláloznánk, akkor elbukjuk karma pontjainkat, de ez nem gyakran fog előfordulni, hiszen több lehetőségünk is van arra, hogy megvédjük azokat. Bizonyos tárgyak segítségével visszatérhetünk az egyik zászlóhoz, ha necces lenne a helyzet, de szimplán van vendetta megszüntető karma megmentő tárgy is. Bizonyos XP elérése után szinteket léphetünk, amikért képességpontokat kapunk, és a zászlók meglátogatása során a Karma pontjaink is különleges (ritka skillfa specifikus pontok) és sima képességpontokká alakulnak. A korábban említett erő, ügyesség, bűbáj és intellektus skillfákon költhetjük el képességpontjainkat, ahol számos dolgot nyithatunk meg. Elsősorban érdemes a lopakodást és a párbeszédeket segítő képességeket feloldani.

A párbeszédekben megbújó lehetőségek is inkább az RPG-sebb műfaj felé tolják a játékot, elvégre nem csak a mellékküldetésekben találjuk majd magunkat döntéshelyzetben. A Rise of the Ronin tele van felelet választós párbeszédekkel, ahol akár a játék végső történését befolyásoló döntéseink is lehetnek. Arra is akad precedens, hogyha egy ellenfelünkön megkegyelmezünk, akkor az később hű társunk lesz majd a bajban, sőt olyan missziók is előfordulhatnak, ahol el kell döntenünk, hogy a Sógunátus mellett vagy a Shógunátus-ellenes csapatot támogatva ugrunk neki a küldetésnek. A kötelék küldetések során pedig a játék főbb karaktereivel növelhetjük kötődésünket (extra jutalmakért cserébe), de akár románc is kialakulhat a karakterek között. Egyébként a párbeszédek során olyan opciót is választhatunk, amivel ajándékot adhatunk a karaktereknek, ezzel is ápolva a jó viszonyt.

A három fejezetből és 60 küldetésből álló fő történetszál mellett, 58 karakter specifikus kötelék (Bond Missons) misszió és 20 mellékküldetés (Grass Roots Missions) is vár majd ránk. Ha csak a történet alakulása érdekel minket, akkor kb 15-20 óra alatt befejezhetjük a Rise of the Ronint, viszont, ha mindent összeakarunk gyűjteni és ki akarjuk maxolni a játékot, akkor 70-80 óra is simán beletehető. Vannak olyan küldetések, ahol választhatunk két szövetségest is magunk mellé, és akár hárman CO-OP módban is teljesíthetjük az adott missziót (NPC társakra vagy teljesen egyedüli mókára is van lehetőség). Ezek a missziók már nem sandbox környezetben zajlanka, hanem a Nioh játékokra jellemző apróbb zárt pályákon, ahol általában 10-15 fővel kell leszámolnunk, kb 5-10 perces játékidővel számolva. Opcionálisan végezhetünk erősebb ellenfelekkel is, és a pálya végén mindig egy főellenség vár majd ránk. Ezen küldetések során válthatunk a karakterek között, és a megsérült társakat akár meg is gyógyíthatjuk. Egyébként a co-op missziók újrajátszhatóak és egész könnyen talál is társakat a játék.

Az utunkat a kutyagoláson felül meggyorsíthatjuk lóháton való közlekedéssel, de idővel még egy siklóernyővel is gazdagabbak leszünk. Gyalogszerrel közlekedve jobban tudunk a gyűjtögetésre koncentrálni, ugyanis számos loot van a játékban. Rengeteg nyersanyagot gyűjthetünk, különböző növényeket, a nyílvessző craftoláshoz fát, de tyúkok, nyulak vagy mókusok húsait is bezsákolhatjuk. A kereskedőknél vásárolhatunk felszereléseket és nyersanyagokat, vagy craftolhatunk számos dolgot, mint például lőszereket vagy KI szintet befolyásoló elixíreket, de bizonyos elemi hatások (tűz, méreg stb.) megszüntetését biztosító italokat is készíthetünk.

Olyan mennyiségű loot van a játékban, hogy nagyon ritka lesz, amikor craftolásra szorulunk, igazából majdnem mindig lesz nálunk elég mennyiségű lőszer, életerőt és KI-t visszaállító potion. A Vendorok inkább az eladásnál vagy a fegyverek különböző nyersanyaggá való lebontásánál lesznek fontosak, vagy a speciális képességpontok megnyitásánál. A játék bizonyos szakaszán még otthonunk (Longhouse) is lesz, amit saját ízlésünknek megfelelően néhány tárggyal és festménnyel be is rendezhetünk, illetve itt nyílik lehetőségünk karakterünk fizimiskájának megváltoztatására is. A kuckónkban újra oszthatjuk a képességpontjainkat (Blade Repair) és megváltoztathatjuk az alap harci stílusunkat is. Ha még nem rendelkeznénk a zsebóránkkal akkor a napszakok variálására is itt nyílik majd lehetőségünk.

A játékban számos melléktevékenység található a már említett bázis felszámolások és gyors utazási pontok aktiválása mellett. Gyűjthetünk cicákat (összesen 100 darabot), legyőzhetünk erősebb katonaszökevényeket (92 összesen), szentélyeknél imádkozhatunk képességpontokért. Meglátogathatunk híres épületeket, készíthetünk fotókat a helyi látványosságokról, és kincses ládákat is kifoszthatunk legendás öltözetekért és speciális képességpontokért. Próbára tehetjük a szerencsénket egy páros vagy páratlan játékban (a csalás képesség itt válhat hasznunkra), valamint megmérettethetjük magunkat a többi játékos eredményeivel a három féle tréningen (siklóernyőzés időre, lóhátról íjazás, puskás céllövölde). A gyűjtögetős feladatokat teljesítve a gésánál, a szerencsejátékosnál, a fotográfusnál, valamint a tisztviselőnél megnyithatunk legendás öltözékeket és speciális képességpontokat. Ezeken felül, pedig mini questekbe is belefuthatunk, így farkas szellemek segítségével állatkínzókat büntethetünk meg, tolvajokat üldözhetünk, kereskedőkön segíthetünk, vagy gyámoltalanokat kísérgethetünk, de a részegek sem teszik majd zsebre a vizes kancsóinkat.

Öreg Ronin rozsdás pengéje kevésbé halálos?

Mindenki levonta megjelenés előtt a következtetést, nem a Rise of the Ronin fog versenyezni az év legszebb játéka címért, pedig három grafikai beállítással is rendelkezik a penge forgató. Teljesítmény módban lockolt 60 FPS-t kapunk nagyrészt 1440p felbontás mellett, de sajnos inkonzisztens, sokszor leesik 50-55-re az FPS szám, azonban a VRR támogatásnak köszönhetően mégis ez a legjobb választás. A Ray-Tracing és a Grafikai módban unlockolt 30 FPS-t kapunk 4K-s felbontás mellett (az előbbi 40-45 FPS, míg utóbbi 50 FPS körül mozog). A Ray-Tracing módnál ne várjunk csodát, szinte észre sem venni, hogy hol dolgozik a sugárkövetés, míg a Grafikai opciónál érdemesebb lockolni a 30 FPS-t a stabilabb teljesítmény érdekében. A vizuális látvány abszolút nem meggyőző, persze vannak szép pillanatai a játéknak, főleg havazáskor vagy esőzéskor egész jól fest az atmoszféra, de a tenger látványa nagyon kiábrándító és sajnos a karakterek arcanimációját és lélektelen buta tekintetüket is említhetnénk.

Most őszintén, kifejezetten nyugtalanító, hogy itt vagyunk a PlayStation 5 életciklusának közepén és egy új triple-A cím nem képes stabilan elfutni 60 FPS-el, ami nem mellesleg kb 8-10 évvel ezelőtti játékok grafikai színvonalát hozza. Ráadásul a grafikai parák mellett sajnos egyéb gondok is találhatóak a Rise of the Ronin esetében. A városok szinte üresek, egy-két ember sétálgat az utcákon, az élővilág is siralmas, itt-ott ugrál pár nyuszi vagy mókus, esetleg nagy ritkán felbukkan pár vaddisznó. Azonban még ezeknél is nagyobb probléma, hogy szörnyen buta a mesterséges intelligencia és a Ronin világában bizony süketek az ellenfelek. Lopakodás közben nem kell attól tartanunk, hogy zajt csapunk és lebukunk, ugyanis, ha valamit szilánkokra is törnénk az ellenfél aurájában, az nem fogja érdekelni, nyugodtan hátba szúrhatjuk. A gép irányította ellenfelek simán belesétálnak a tűzvonalunkba, például egy amerikai bázison lecsaphatunk egy Gatling-géppuskára és a távoli ellenfeleket szinte be sem kell céloznunk, simán a lövedékeink útjába grasszálnak.

Sajnos a játék-motorja már kifejezetten idejét múlt, vagy csak nem teljesen alkalmas nyílt világú harcokra, ugyanis, ha elmegyünk a harci területtől egy adott távolságra, vagy csáklyánkkal lerántunk valakit a posztjáról, akkor az ellenfél egyszer csak elkezd visszarohanni a kijelölt helyére, ahova beosztották, ami egyfajta komikus kergetőzésbe torkollik. Találkozhatunk apróbb bugokkal is, az NPC-k beragadhatnak, vagy nem látható tereptárgyakban megakadhatnak. Észrevehetünk levegőben lógó növényeket is, de ezek inkább megmosolyogtató hibáknak tekinthetők, mint valódi problémáknak. Na, de hogy valami pozitívval zárjuk ezt a panasz áradatot, a gyorsutazás lehetősége legalább tényleg gyors, alig 2-3 másodperc az egész, és a zsebóránk segítségével kontrollálható napszak váltás atom menőn lett kivitelezve.

Összegzés

A Rise of the Ronin messze nem egy tökéletes játék, sőt akár az is elmondható, hogy egyes aspektusait tekintve a jelenlegi generációhoz nem méltó alkotás, de számunkra valahogy mégis egy pozitív csalódás és egyben szerethető játék lett. Igaz, hogy grafikailag a PS4 korai szakaszára emlékeztet, a mesterséges intelligencia pedig olykor szörnyen buta, de az addiktív harcrendszer és a tartalmas játékidő megmenti a végső bukástól. A történet a Team Ninja alkotásait tekintve az eddigi legjobb, de a masszív souls-like vagy Nioh fanok nem biztos, hogy megtalálják majd a számításukat. A Ronin viszont minden Assassin’s Creed szimpatizánsnak, és azoknak, akik szeretik a nyílt világú, rengeteg gyűjtögetni valóval teli játékokat határozottan ajánlott. A Team Ninja pedig jó lenne, ha felzárkózna technikailag és egy komolyabb előre lépéssel rukkolna elő még a jelenlegi generációban.

Pozitívumok

Negatívumok

0 %
Szerkesztőnk értékelése

Oszd meg a cikket barátaiddal!

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on pinterest
Pinterest
Share on skype
Skype
Share on whatsapp
WhatsApp
Share on email
Email

Értékelj:

5/5