God Of War – Ragnarök PC teszt

A Sony idén is aktív, igaz mérsékeltebben a kelleténél, komolyabb frencsájz folytatások és új IP-k nélkül egy szegényes éve ez a PlayStation 5-nek. Elég vegyes évet tudhat maga mögött a japán vállalat, hiszen év elején nagyobbacskát durrant a Helldivers 2 és a Stellar Blade, majd kijött PC-re a Final Fantasy 16 és a Ghost Of Tsushima, valamint Completed Editiont kapott a Horizon The Forbidden West. Szomorúbb viszont, hogy súlyos bukta lett a Concord és a Foamstars, ráadásul, ha ez még nem lenne elég, akkor vegyes kritikákat kapott a Rise of the Ronin, sőt még a Final Fantasy 7 Rebirth is. A PlayStation 5 Pro bejelentése is inkább váltott ki csalódást, mintsem elsöprő örömöt a játékosokból, annak magas árazása és az optikai meghajtó, valamint a vertikális stand hiánya miatt. De azért szeptember elején, mint amolyan megmentő megérkezett Astro Bot, hogy kárpótolja a rajongókat a csalódások után. Most pedig a két éve a PS5-re megjelent God Of War – Ragnarök végre személyi számítógépeinkre is megérkezett.

Baldur halálával megkezdődött a Fimbulwinter, a nyárnélküli három hosszú kemény tél bőséges havazással, ami az istenek végzetének, a Ragnaröknek a biztos jele. Kratos egy barlangban ücsörögve várja a vadászatból érkező Atreust, majd a hazaútjuk során összefutnak Freyaval, aki bosszútól átitatott dühvel várja főhőseinket. Egy kisebb csetepaté után sikerül elérni a faházat, ami most is védve van (egy ideig) a betolakodókkal szemben a mágia segítségével.

Az már az első képsorokban jól látható, hogy a gyermek mostanra már egy közel felnőtt kamasz, aki egyedül is képes ellátni komolyabb feladatokat (ez később konfliktushoz is vezet), míg Kratos kis túlzással több érzelmet sugároz magából az első fél percben, mint a korábbi epizód egészében. Nem sokkal később meg is érkezik Thor a mennydörgés istene, akinek nem csak testvérét Baldurt, de két fiát, Módit és Magnit is megöltük a korábbi kalandunk során. Tehát alap konfliktusnak adott egy elkeseredett és bosszúszomjas anya, amit megkoronáz a mennydörgés istenének jelenléte Midgardban.

A God Of War Ragnarök hibátlanul vitte tovább a sztorit, érzelmekben gazdag, fordulatokban bővelkedő, és epikus momentumok tucatjaival gerjeszti a libabőr effektust. ÉLMÉNY, amire emlékezni fogunk évek multán is, lenyűgöző az egy kamerás vágatlan történetvezetés, olykor fantasztikusan megoldott átmenetekkel, és természetesen a színészi játék ezúttal is páratlanul profi. A harcok kifinomultabbak, Kratos mozgáskultúrája kiszélesedett, elvégre a tereptárgyak is nagyobb szerephez jutnak.

A történetet Eric Williams meglepő műgonddal szőte tovább, az új karakterek tovább emelték ezen pazar világ fényét. A helyszínek több változatosságot hoztak, mind a kilenc birodalom gyökeresen eltér egymástól, ezeket ráadásul színvonalas melléktevékenységek színesítik tovább. Kivégző mozdulataink nem csak brutálisabbak lettek, de ki is bővültek, nem mellesleg sokkal több, színesebb és grandiózusabb boss fight állja majd az utunkat.

Isteni színjáték második felvonása

A PC verzió, minden indításkor egy fél percet eltölt a shaderek betöltésével, ami a korábbi The Last of Us-os fiaskó után igazán nem nevezhető soknak. A tesztelést egy Asus Rog Strix G712L-es laptopon (16 GB DDR4, I-7 10875H CPU, RTX 2070 8GB GPU) 1080p-s felbontás és 144 Hz-es képfrissítés mellett, magas grafikai beállításokon végeztük és az NVidia Reflex (késleltetéscsökkentés) támogatását és az FSR képkocka-generálás opciót is bekapcsoltuk a magasabb FPS szám elérése érdekében. Így kisebb kompromisszumoknak köszönhetően stabil 60 FPS-t (70-80) kaptunk magas grafikai beállítások mellett, ami nagyon fluid élményt nyújtott még a törpe birodalomban is.

Ha ezeket a megoldásokat nem használjuk, akkor magas grafikai beállítások mellett, natív 1080p felbontáson kb 40-60 között várható az FPS szám, és a V-Sync-et sem árt bekapcsolni a screen tearing miatt. Viszont így a törpe birodalomban már jóval alacsonyabb FPS értékre számíthatunk. Mindezek mellett a különböző felskálázó technológiák is megtalálhatóak a programban. Többek között válaszhatunk az AMD FSR 3.1, az Intel XeSS 1.2, valamint az NVIDIA DLSS 3.7-es változatai közül. Tehát a picit gyengébb konfigurációval rendelkező rajongók is megtalálhatják a számukra megfelelő beállításokat.

Most már elérhető a határok nélküli FPS szám beállításának lehetősége,valamint a 16:9 mellett a játék támogatja a 21:9-es és a 32:9-es szuper ultraszéles képarányt is, gondolva a széles kijelzővel rendelkező játékosokra. Aki erőművel rendelkezik (RTX 4070 TI, és egy i5 11600K) az natív 4K felbontásban Ultra beállítások mellett is élvezheti Kratosék elképesztő történetét, ráadásul most már jobb fény és árnyék beállítások mellett, ami kétségtelen, hogy grandiózus élményekkel ajándékozza meg a komolyabb anyagi befektetést.

A PC-s portolást ugyanaz a Jetpack Interactive végezte, akiknek a két évvel ezelőtti első részt is köszönhetjük. Összességében ismét remek munkát végeztek, a megjelenéskor voltak ugyan apróbb technikai gondok az irányítással, főleg az egér-billentyűzet kombinációval, de gyorsan orvosolták ezeket a problémákat. Amúgy határozottan ajánlott inkább egy DualSense-t rákötni a gépünkre, mert egyrészt sokkal kényelmesebb irányítóval dobálgatni a Leviatánt, másrészt pedig így a haptikus visszacsatolást és az adaptív ravaszokat sem kell nélkülöznünk (még akkor is, ha kicsit több energiát is fektethettek volna a funkció alaposabb kiaknázásába). Természetesen, ha rendelkezünk egy Pulse 3D headsettel, akkor azt is csatlakoztathatjuk, így a 3D-s hangélményt is zavartalanul élvezhetjük.

Egyébként, ha nem rendelkezünk PlayStation irányítóval, de az „ellenlábas” Microsoft Xbox kontrollerével igen, az sem jelent problémát, mivel azt is felismeri a játék. A PS5-ös változatban már szereplő összes kisegítő lehetőség természetesen mind megtalálható ebben a kiadásban is. Fontos, hogy rendelkeznünk kell egy aktív PlayStation fiókkal, hogy használni tudjuk a PC-s kiadást, amit egyébként mi a STEAM-en keresztül teszteltünk. A Fimbulwinter tehát PC-re is megérkezett, ami a kezdeti apróbb problémákat leszámítva rendesen optimalizált, és mindenki számára megfelelő beállítási lehetőségeket biztosít ahhoz, hogy remekül szórakozzon Atreus és Kratos újabb kalandjai során.

Az Istenek PC-n is ütősen háborúznak

A főmenüben természetesen még megtalálható a tavaly decemberben megjelenő ingyenes Valhalla DLC is, melynek pótlása tökéletes alkalom most azok számára is, akik anno esetleg kihagyták volna (mint, mi is). Mimir és Kratos egy sziklás part felé csónakázik, ahol egy ismeretlen kapu várja őket. Kratos a puszta kezével kifeszíti a kaput és betörnek, viszont ezért a cselekedetért hősünket megbüntetik és gyengébben, valamint a pajzsát nem használva kell szembe szállnia az ellenségekkel. Pár rövidebb csetepaté után „elhalálozunk”, majd újra a parton találjuk magunkat.

Ekkor érkezik dühösen Freya, valamint három hű társa Gunnr, Eir és Sigrun az első részből jól ismert valkűr királynő. Freya ingerülten megkérdezi, hogy mégis, hogy a fenébe találtunk el ide a Valhalla kapuihoz?! Kratos elmondja, hogy a házánál talált egy ismeretlen által ott hagyott levelet, ami ide invitálta őt. Ezek után Freyaék segítenek Kratosnak, hogy nagyobb eséllyel induljon a Valhalla által fenyegetett veszélyek ellen. A történetről többet nem is spoilerezünk, de meglepően mély a bővítmény, ami Kratos múltjáról, továbbá Mimir és Sigrun kapcsolatát firtató dolgokról és a valkűrök történeteiről szól.

A Valhalla egy rogue-like játékmód, ahol minden egyes kör után egyre erősebbek és erősebbek lehetünk. Mielőtt újra belépnénk a kapun, megadhatjuk hősünknek, hogy milyen páncélt és dühöt vigyen az adott körre, de később még egy relikviát is magunkhoz vehetünk, ami egy spéci támadás, amit csak pár alkalommal lesz lehetőségünk használni (L1+kör lenyomásával). A menet legelején először a fegyverutat kell kiválasztanunk, hogy melyik fegyverünket akarjuk az adott kör során egyre inkább erősíteni.

Választhatunk a bárd, a pengék vagy a lándzsa közül, és a választott fegyvertől függően később az erős, valamint gyenge rúnatámadásokat is ezen döntés alapján kapjuk láda nyitáskor. Ha szerencsénk van akár több fegyverhez is gyűjthetünk rúnatámadásokat egyetlen menet során. A rúnatámadások mellett különböző szimbólumokat (lényegében perkek) is beszerezhetünk, amik vagy Kratos tulajdonságait (erő, védelem, szerencse stb.), vagy a különböző fegyvereket, rúnatámadásokat, esetleg a feltöltődést erősítik.

Lehetőségünk lesz mulandó visszhangokat és mesterpecséteket is szerezni, amiket különböző fejlesztésekre költhetünk el. Egy kör alatt, több aréna szerű, 4-5 ellenfél elleni harcot kell teljesítenünk, amiket birodalomszentélyek kísérnek. A szentélyeknél tudunk megpihenni és gyűjtögetni, valamint elvégezni a fejlesztéseket. A törekvés táblájánál tudjuk elkölteni a mulandó visszhangokat, de fontos megjegyezni, hogy a visszhangokat nem vihetjük tovább halál esetén, míg a mesterpecséteket igen. Itt vásárolhatunk kis életerőt vagy dühöt a túlélés opciónál, fejleszthetünk szimbólumokat, vagy rúnatámadásokat, és felfüggeszthetjük az aktuális körünket, ha más dolgunk akadna. Ezek a szentélyek mindig más és más birodalmak emlékképei alapján fognak kinézni.

Ha megpihentünk és kilootoltunk mindent, akkor mehetünk egy újabb aréna harcra, ami egy idő után már egy nehezebb Valhalla kiválasztottja elleni ütközet lesz. Ha ezt is teljesítettük akkor jön az újabb kihívás és egy boss harcot is abszolválnunk kell, ami után egy régen látott, de jól ismert terepre bukkanhatunk. Itt egyre nehezebb challenge-ekkel nézünk majd szembe. Lesz időmérő kihívás, ahol az idő múlásával egyre nehezebb ellenfelek várnak majd ránk, le kell győzni mondjuk 30 ellenfelet, úgy, hogy ne fogyjon el az időnk. Ha elpusztítottuk a megfelelő számú speciális ellenfelet, akkor pedig végül találkozhatunk a rejtélyes idegennel, aki ide invitált minket.

A játék későbbi szakaszában kinyithatjuk majd a szentély védőgátakat, amik speciális dolgokat rejtő ládákat tartalmaznak. Két menet között a parton is fejleszthetjük Kratost, de akár magunkra vállalhatjuk a Valhalla terheit is nagyobb jutalmakért cserébe (X számú aréna harc során negatív hatás lesz Kratoson, ha túl éljük valamilyen bónuszt kapunk). Sőt vannak olyan ládák is, amik áldozattal járnak és mondjuk egy fegyverszimbólumért cserébe veszítünk egy kis dühöt.

A tükörképek táblájánál a mesterpecsétek elköltésével fejleszthetjük permanensen az életerőnket, illetve a dühünk szintjét, és Kratos egyéb tulajdonságait (erő, védelem, rúna, életerő, feltöltődés, szerencse) is erősíthetjük 9 szinten keresztül. Ezek mellett megnyithatunk spéci ruhákat, de akár olyan képességeket is, hogy a birodalomszentélybe lépéskor már ki legyen lootolva minden láda és minden edény (ezekben vannak a fizető eszközök) össze legyen törve, hogy ne kelljen ezekkel bajlódnunk.

A parton még megtalálható a megjelenés piedesztálja, ahol megadhatjuk hősünk külsejét, hogy milyen páncélban és fegyver kinézetekkel szálljon szembe az ellenfelekkel. A feladatjelölőnél pedig különböző kihívásokat teljesíthetünk, például bizonyos fegyvertípussal kell elpusztítani adott mennyiségű ellenfelet.

A Valhalla DLC egy zseniális bővítmény lett, ami a fő történet szálat tekintve körülbelül 8-10 órát ölel fel attól függően, hogy milyen nehézségi szintet választottunk. Ha mindent ki akarunk maxolni, akkor simán benne van akár 15 óra is. Professzionálisan átgondolt és remekül összerakott rogue-like játékmódot kapunk, szóval aki szerette az első részben a köd birodalom grindolós kihívásait, az a Valhallát is csípni fogja. Minden rajongónak kötelezően ajánlott, már csak a lore-t bővítő történetek okán is.

A játék teszteléséhez a letöltőkódot a Sony PlayStation magyarországi részlege biztosította.