Astro Bot – Robotizált mestermű?

Belegondolni is kemény, hogy a Sony kis robotocskáival már több, mint tíz éve a 2013-ban megjelenő PS4-es The Playroom során találkozhattunk először, ahol a DualShock 4 és a PS kamera AR funkcióit mutatták be nekünk. Öt évvel később a PSVR-hoz is kaptunk egy különálló robotos kalandot Astro Bot Rescue Mission címen, ami el is nyerte a legjobb VR-játék díját 2018-ban. Nem egészen négy évvel ezelőtt pedig, a PlayStation 5 megjelenésekor érkezett egy ingyenes tech demó Astro’s Playroom néven, amiben kis robotunk a DualSense-ben és a konzolban rejlő újdonságokat prezentálta a rajongók számára. A nagy sikerre való tekintettel a Sony úgy döntött, hogy a Team ASOBI csapatának zöld utat ad egy teljes értékű folytatás elkészítésére. Lássuk mit sikerült a japán csapatnak megalkotnia a 30 éves PlayStation jubileum alkalmából.

Astro Bot és legénysége éppen a galaxist átszelve utaznak a PlayStation 5 formájú anyahajójukon, amikor is a Rescue Missionből jól ismert Space Bully Nebulax felbukkan és elrabolja a kis procikölyköt. A csetepaté hatására az anyahajó megsemmisül és a főbb alkatrészek, valamint a rajta utazó robotok szétszóródnak az űrben található különböző planétákon. Astro lezuhan az űrhajó maradványával egy közeli sivatagos bolygóra, ahol egy Dual speeder (DualSense alakú kis űrhajó) indul hősünk segítségére.

Miután Astro újjáéled, meglát egy lepottyant műholdat, amit megjavítva megjelenik az első felfedezésre váró bolygó. Ezekután az anyahajó újra aktiválja magát, és a becsapódás helyszíne fog otthont adni Astronak és hűséges barátainak. Meg kell találnunk a 300-nál is több elveszett társunkat és az öt főbb alkatrészt (anyahajó memóriája, SSD-meghajtója, grafikus magja, hűtőventilátora, védőfedele) az űrhajó megjavítása érdekében, hogy Nebulax után eredhessünk a kis procikölyk megmentése okán.

Minden galaxis (gorilla-galaxis, csáp-csillagok, kígyó-köd, kaméleon-kozmosz, toll-tejút) úgy 4-5 pályával, 2-3 mini szinttel, egy főellenséggel és egy speciális pályával rendelkezik. Számszerűsítve több mint hetven pályán gyűjtögethetjük, verhetjük és ugrálhatjuk át magunkat szeretett kis robotunkkal. A pályák 5-10 percesek attól függően mennyire gyűjtögetünk, keresgélünk, teljesen lineárisak, míg a kis pályák pedig mindössze egy-két perc hosszúságúak. Az első percekben megtanítják az alapvető mozdulatokat, melyek igazából nem sokat változtak az előző epizódokhoz képest.

Itt nincs Rövidzárlat!

Astro mozgáskultúrája szinte a régi. Most is tud ugrani, egy picit siklani a lézer lábainak köszönhetően, valamint tud ütni és pörögve támadni, de még az úszás képessége is visszatér a Rescue Missionből. Játékmenetet tekintve igazából a már jól megszokott dolgokat kell tennünk. Gyűjthetünk érméket, amiket később elkölthetünk kozmetikai cuccokra, rejtett kirakós darabokat szedhetünk össze (több, mint 100 db), amikkel kisebb laborokat nyithatunk meg a táborunkban, valamint az elveszett legénységünk tagjait is össze kell toboroznunk.

Lényegében az előző részben a Sony hardveres nosztaligavonatára ülhettünk fel, mikoris régi PlayStation eszközöket kellett gyűjtögetnünk, most azonban az elmúlt 30 év szoftveres felhozatala került terítékre, ugyanis az elveszett legénységünk egy része (több, mint 150), valamilyen Sony vagy ahhoz közel álló franchise szereplője lesz. Ritkán a pályákon érméket rejtő malacperselyeket találhatunk, ahogy a speciális változó ládákból is jól időzítve értékes tallérokhoz juthatunk, ellenkező esetben ellenfeleket kapunk a nyakunkba (pálya végi ügyes űrhajó kilövés szintén coinokat ér). Az egyes bolygókon még titkos féregjáratokat is találhatunk, melyek az elveszett galaxis pályáira (összesen 11) vezetnek minket.

A helyszínek kellően változatosak, járunk majd dzsungelben, havas területeken, sivatagban, habosbabos süteményes pályán, de nekünk talán a kaszinós és a napszak váltakozós tetszett a legjobban. Két pálya között a galaxis térképen szabadon irányíthatjuk Dual Speeder űrhajónkat, és a villámgyors SSD-nek köszönhetően igazából pikk-pakk már száguldhatunk is a szintek között (pályák eleji landolást sajátkezűleg is lenavigálhatjuk). A játék ugyan kicsit lassan indul be, az első galaxis során sok olyan pályaszakaszt vagy ellenfelet láthatunk, amikkel már az előző részekben is találkoztunk, ezzel picit fokozva a “láttam már” szájízünket és az unatkozást, de ez szerencsére az első boss fight után meg is változik és rendesen felpörögnek a dolgok.

Minden galaxis rendelkezik egy speciális Sony franchise pályával, ahol olyan zseniális alkotások, mint az Ape Escape, a LocoRoco, a Horizon, az Uncharted vagy a God of War Astrosított világába csöppenhetünk. Ezek a pályák egészen elképesztően szórakoztatóra sikeredtek és mosolygós libabőrös élményeket garantálnak minden rajongó számára. A kontroller gombjait szimbolizáló “elveszett” pályák (összesen 16) tekinthetőek az előző rész időfutam pályáinak, amik rövidebb, de annál nehezebb és egyre keményedő kihívásokat jelentő mini szintek (van még öt retró roham és öt porladó padló pálya is a különböző galaxisokban). 

A sima ellenfelek azonnal kifektetik pici robotunkat, de szerencsére a főellenfeleknél már három sérülést is elszenvedhetünk, mielőtt feldobnánk a pacskert. Az ellenfeleket tekintve is egész jól áll az Astro Bot, elvégre a 70 különböző ellenfél impozáns szám, de azért még pár újdonságot elviseltünk volna a focizó, vagy disznó robotok mellett, de jópofák voltak a csavar, szumós vagy a gitáros robotok is. Ötletesre sikerült a hat főellenfél és az apróbb bossok is, a kaméleon elleni harc különösképpen ütősre sikerült, de a finálé epikus űrcsatája sem egy hétköznapi sétagalopp.

A játék nem mondható nehéznek, igazából csak a mini pályák és a játék legvégén megnyitható Mesteri megakihívás pálya az, ami megnehezítheti a dolgunkat. Esetleg, ha szeretnénk megkönnyíteni a dolgunkat, nem akarunk az utolsó fűszál alá is benézni, akkor a pálya elején 200 coinért megnyithatunk magunknak egy madárkát, aki radarként jelzi, ha valamilyen gyűjtögetni való van a közelünkben. Akik esetleg ennél jóval spórolósabb, azoknak ott van a játéksúgó kártyák lehetősége a PS menüjében, ahol videó formájában megnézhetik hol találhatóak a keresett darabok.

Asztrális mestermű?

A játék egyik legjobb újítása a pálya specifikus Power-upok megjelenése, melyek kifejezetten jót tesznek a változatosságnak. Tíznél is többféle speciális képességet kaphat robotunk, amik a platformozást és a harcokat egyaránt támogatják. Ezek mindegyike valamilyen állat formájában jelenik meg Astro hátán vagy kezén. Visszatér az előző részből már jól ismert majom, ami nem csak a mászásban és lengedezésben nyújt segítséget, hanem kisebb köveket is képes hajigálni. Vannak, amik inkább a horizontális és vertikális, valamint vízalatti mozgásban nyújtanak erősítést rakéta szerű állatkák (kutya, tyúk és pingvin) formájában. Az octo-ballon például egy felfújható polip, ami fel le mozgatja robotkánkat, míg az elefánttal kiszívhatjuk például a tojás ellenségek belsejét (nektárt felszívva ideiglenes platform elemeket is létrehozhatunk vele).

Van itt kérem minden, mint a bucsuban. Az Iron Suitot használva egy golyóvá alakulhatunk és keresztül száguldhatunk még a tüskéken is, az idő lelassító órával pedig befolyásolhatjuk a dolgok menetét. De mindezeken is túl tesz például a kisegér képesség, aminek segítségével ici-picire összezsugorodhatunk, és előtte elérhetetlen helyekre is eljuthatunk. A szivacs szupererő sem nevezhető hétköznapinak, segítségével vizet szívhatunk fel, amitől óriássá változunk és a tüzeket is elolthatjuk egy jól irányzott spricceléssel. Visszatér a béka is, de most nem rugós ugrálós ruhaként, hanem bokszkesztyűként, amivel nem csak az egyes elzárt területekre juthatunk el, vagy platform elemeken lengedezhetünk, hanem még az ellenfeleknek is lekeverhetünk egy-két maflást. A játék végefelé természetesen tiszteletét teszi a forgótáras négylövetű puska is, és nem egy alkalommal DualSense formájú ágyúkkal is apríthatjuk az ellent (dobócsillagos, vízágyús stb.).

Ha legyőzünk egy főellenfelet, akkor a becsapódási helyszínen, ami lényegében a játék HUB-jának felel meg, megnyílik egy új szakasz, ahova csak a megfelelő számú robot segítségével tudunk eljutni (kötélnek összeállnak, vagy egy falat képeznek stb.) Ezeken a helyeken mindig egy antennát kell megjavítanunk, ami feloldja a következő világot a térképen. A szigeteken találhatunk még különböző állatokat, további robotokat vagy kirakós darabokat, de ide kell hoznunk a galaxisok teljesítésével megszerzett, korábban már említett alkatrészeket is. Ezek javítását ötletes, jópofa minijátékok során, a DualSense mozgásérzékelőjét, valamint ravaszait kihasználva kell elvégeznünk.

A robotkák összeterelésére az új pályák megnyitása miatt van szükségünk, míg a kirakós darabok beszerzésével négy kisebb laboratóriumot nyithatunk meg (Öltöző, Dual Speeder garázs, Gatcha-labor, Szafari park). A Gatcha-laborban az előző részből már jól ismert félkarú rabló vár ránk, ahol elkölthetjük a pályákon összegyűjtött aranyainkat, így beszerezhetünk különböző díszleteket a PS franchise robotoknak, Astro-nak rucikat, vagy a kisűrhajónknak egyedi festéseket is megnyithatunk (egy híján 170 kiegészítőre tehetjük rá a mancsunkat). Az Öltözőben húsz féle öltözet közül válogathatunk, így akár Ratchetként vagy Ape Escape-es majomként is rohangálhatunk. A Dual Speeder garázsban tizenhat különböző színt adhatunk meg űrhajónknak, míg a Szafari park-ban fotókat lőhetünk kedvenc robotocskánkról (némely pályán a képkeretekbe is érdemes pózolni egyet).

A zenéért most is Kenneth C. M. Young felel, aki korábban a Rescue Mission és az Astro’s Playroom zenéjét is komponálta. A Pulse 3D füles nagyon jól szólaltatja meg a zenéket és az egyéb hangokat, nem egyszer tényleg azt érezhettük, mintha mellettünk suhantak volna el a dolgok. Még idén ősszel egy ingyenes DLC is landolni fog a játékhoz, így 10 újabb robotot is lehetőségünk lesz megmenteni, köztük Eve-t a Stellar Blade-ből vagy akár a Helldivereket is és még 5 nehezebb online Speedrun pályát is hozzá adnak a felhozatalhoz, melyeken különleges képességekkel felvértezve kell majd helytállnunk (elefánt, kutya, majom stb.). Elsősorban a kihívást kereső játékosokat célozzák majd meg az extra tartalmakkal.

A játék több kisegítő lehetőséggel is rendelkezik, például a rezgéseket vizuális jelekkel egészíti ki, vagy a mozgásérzékelőt a bal analóg karral is kiválthatjuk. Az Astro Bot gyönyörűen fest és dinamikus skálázást használ, 1440p és 2160p között mozog a felbontás, mindezt beton stabil 60 FPS-es képkockasebesség mellett hozza az egész kaland során. A gyors SSD-nek köszönhetően a pályák közötti váltások vagy a halálozások utáni újjáéledések seperc alatt lezajlanak. Látvány szempontjából a Team ASOBI rengeteg Particle effektet hajigált be a pályák egyes részeire (mindig a tematikának megfelelően), gyémántok, koponyák, labdák, levelek, tortadara és temérdek apró élőlény és növény is gazdagítja a különböző világok atmoszféráját. Próbálták felszínre hozni a PlayStation 5-ben rejlő erőtartalékokat, azért egy szuperrealisztikus csoda még várat magára ebben a generációban.

A DualSense fokozza az Astro’s Playroomban már megtapasztalt élmény faktort, a haptikus visszacsatolásnak köszönhetően teljesen máshogy érezzük a kezünkben, ha a jégen vagy a füvön csúszunk, netán valamilyen más felületen sétálunk. A speciális képességek is mindig másképpen rezegnek a kezünkben, de még az irányító hangszóróját és mikrofonját is kihasználja a játék (egy nagyot bele kell fújnunk, hogy egy gyertyát eloltsunk). Sőt, akadnak olyan fejtörős részek is, amikor mindenképpen figyelnünk kell az irányító rezgését, ugyanis az fogja elárulni, hogy a fal melyik részét kell aktiválnunk.

A ravaszok mindig eltérő módon keményednek fel, amikor nyilazunk, pisztollyal lövöldözünk vagy éppen a rugós kesztyűnkkel boxolunk. Viszont a tapipad kapcsán már elfogyott a kreativitás, nem igazán alkalmazták ebben az epizódban. Nicolas Douchet a stúdió igazgatója elmondása szerint a platformozásra helyezett nagyobb hangsúly miatt vetették el az érintőpados játékmechanizmusokat, mert tapasztalataik szerint az ugrás gombról való átállás a tapipadra szörnyen kényelmetlennek bizonyult. A japán csapat kifejezetten érti, hogy hogyan kell kihasználni a DualSense-ben rejtőző lehetőségeket, aminek csak egy hátránya van, hogy nagyon hamar lemeríti a kontroller akkumulátorát, így többször kell töltenünk egy végigjátszás során. 

A játék teszteléséhez a letöltőkódot a Sony PlayStation magyarországi részlege biztosította.