Mese habbal sorozatunk a játékipar olyan figuráit igyekszik bemutatni, akik vitathatatlan tehetségük ellenére végletesen magukra haragították a befektetőket és rajongókat. Az első részben arról lesz szó, hogyan lőtte magát tökön John Romero egy „bigfuckinggunnal”…
John Carmack és John Romero sorsszerű találkozását sokan megénekelték már. A visszahúzódó Carmack és a megszállottságig nagypofájú Romero a játéktörténelem megkerülhetetlen programjait rakták össze, amelyek aztán a végleges szakításukhoz vezettek. A Wolfenstein és Doom vérmocskos sikerét követően Romero egyre jobban elmerült a rock’n roll életmódban és baromira élvezte. Az élet persze nem állt meg, Carmack felvázolta a Quake ötletét, ami minden korábbi játékuknál ambiciózusabb címnek ígérkezett. Az egyik nehézséget az jelentette, hogy nem volt olyan számítógépes program, ami alkalmas lett volna a gyors akciókat kezelő 3D világok létrehozására. Így elsőként ezzel kellett kezdeni. Romero közben ezer más dologgal volt elfoglalva, különböző mellékes projektekkel múlatta az időt, ami végül szétzilálta a jól működő kapcsolatukat. Az egyre komolyabb ellentétek végül szakításhoz vezettek.
A rajongókat egy emberként sokkolta a két John szakítása, azonban Romero nem sokáig tétlenkedett, új küldetésre indult. Korábbi cégétől úgy pattant le, hogy tele volt a zsebe, így megvolt a tőkéje egy új stúdió megalapozására. A Dream Design egy toronyház legfelső szintjén rendezkedett be, amely végül nem bizonyult túl jó döntésnek, ugyanis a közvetlen napfénynek kitett, csupa üveg komplexum megfelelő hűtése nem volt egyszerű. A stúdió azonnal három, különböző stílusú játékon kezdett dolgozni, amelyek közös alapját a Carmack által hegesztett Quake motor jelentette. Romero nem adta olcsón magát, három millió dollárt kért játékonként, negyven százalékos részesedés mellett, plusz a feldolgozások jogát is megtartotta magának. Az Eidos Interactive kiadóval kötött szerződésen stúdió már ION STORM néven szerepelt, Romero pedig belefogott a Daikatana című játékba, amibe igyekezett minden korábban elvetélt ötletét belesűríteni.
A futurisztikus Japánban játszódó sztori főszereplője egy biomechanika-tudós volt, akinek egy időutazást lehetővé tévő, mágikus kardot bitorló tudóst kellett megfékeznie. A Daikatana bemutatóját 1997 karácsonyára ígérték, amihez agresszív kampányt is csatoltak, azonban a „John Romero a szukájává fog tenni!” szövegű hirdetés visszafelé sült el. A Daikatana korai demója meglehetősen langyos fogadtatásra talált, a költségek egyre csak emelkedtek, ami a kiadónak is szemet szúrt. A pénzszórást megfékezendő a kiadó állandó felügyelet alá vonta a csapatot, mondván fejezzék végre be a pofázást és kezdjenek dolgozni, aminek következtében egyre többen kezdtek lelépni a süllyedő hajóról. Két évvel az eredeti megjelenést követően a játék még mindig nem állt készen, iszonyatos nagy bukás lógott a levegőben.
A Daikatana végül 2000 májusában került a boltokba, de a játékosok már utána sem köptek, annyira ronda és idegesítő lett. A stúdiót egyedül a Warren Spector irányítása alatt fejleszett Deus Ex tartotta a víz felett, ennek ellenére John Romero újra lapátra került. A játékvilág legendás alakja saját ambíciójának lett az áldozata és veszítette el a szakma és a rajongók megbecsülését. Romero ugyan alkalmanként bejelenti visszatérést a nagyszínpadra, de a függöny eddig még nem gördült fel.
