Az öreg gamerek múltjában még biztosan élénken élnek a ’90-es évek nagy Ninja mozdulatai, amik mai szemmel inkább gagyiságukkal égtek bele emlékezetünkbe, azonban a VHS korszak egyik lovagja Mr. Michael Dudikoff úr itthon is rendesen megismertette az emberekkel a Ninja szó jelentését. A független One More Level őrületes cyberninja akciózása a reflexek fejlesztése mellett remek szórakozásnak is bizonyul, ami már a jelenlegi nagykonzolokon is elérhető korszerűsített formában.

A Ghostrunner főszereplője is egy ilyen különleges adottságokkal megáldott harcos, a sötétség és a lopakodás mestere (a szamurájok ellentéte), csak One More Level csapata egyfajta Cyber-Shinobit kreált főszereplőnek. Valamikor a jövőben, mikor az emberiség már a végnapjait éli, egy hatalmas torony épületben próbálnak meg túlélni, azonban váratlanul új kakas érkezik a szemétdombra. Mara (egyfajta Dr. Oktopusz) likvidálva a vezetőket és azok védelmezőit a Ghostrunneröket, nemes egyszerűséggel átveszi a hatalmat Dharma épülete felett. Az utolsó Ghostrunner a végsőkig küzdött, ami az egyik karjába és mivel Mara kidobta őt az ablakon elméletileg az életébe is került, de hősünk szerencsésen túlélte a zuhanást. Egy implant robotkarral megtámogatva a játékos feladata lesz, hogy megmássza az épületet, közben ledarálja az ellenséges zsoldosokat és végül bosszú álljon Maran.

Három stílus rotálódik a játékmenetet illetően. Az utunkba álló fegyveres katonákat a lövedékeik visszaverésével vagy kardunk halálos sújtásával likvidálhatunk akció gyanánt, miközben a falakon rohangálunk, megcsáklyázható kiszögellésekkel hidaljuk át a távolságokat, ventilátorok kiáramló levegőjén emelkedünk fel vagy időlassítással oldhatjuk meg a továbbjutást. Egyes helyeken a Dharma rendszerébe bejutva, amolyan mátrix szerűen különböző harcmentes logikai feladványokat kell megfejtenünk (kapcsolókkal csővezetékek forgatása vagy Tetris elemekkel való kirakózás).

A Ghostrunner lefutja a Cyberpunk 2077-et?

Az újabb képességek adagolásához hasonlóan kapjuk az új típusú ellenséges katonákat is. Az alap pisztolyos zsoldosokat, gépfegyveresek, majd pajzsos és közelharci nindzsa képességű szemetek váltják. Képességeink fejlesztése is a már említett Tetris szerű megoldással történik, adott elemekből úgy kell kiépítenünk a kijelölt mezőt, hogy teljesen lefedjük azt. A pályák rohadt pörgős, addiktív, kihívásban gazdag, de szigorúan igazságos elvárások mellett szórakozást biztosítanak, persze azért megköveteli az ügyességet és az egyszerre történő támadások és mozgások összehangolt alkalmazását. A találatok és lezuhanások azonnali halállal járnak, így egy-egy szakaszban akár tucatnyi újrakezdés is lapulhat. Az eldugottabb zugokban pedig különböző kard vagy kosztüm skinek, esetleg információk lelhetőek fel, így az újrajátszhatóság nem csak a pályák jobb időeredményekkel történő teljesítése miatt lehet érdekes. 

A Ghostrunner 2021 őszén megkapta a maga next-gen konverzióját, és az azóta a játékhoz megjelent összes kiegészítést is tartalmazza. A fotó módban rejlő lehetőségeket nem valószínű, hogy különösebben be kellene mutatni, ellenben a történet mellett elérhető két további játékmódra érdemes vetni egy-egy pillantást. A fegyver és ruha csomagokon felül a Kill Run lehetőséget indítva speckó gyilkos futamokat abszolválhatunk, melyeken a gyilkolások és az összegyűjtött óra ikonok után plusz másodpercek a jutalmunk és így kell a lehető leggyorsabban átrobogni a körülbelül egyperces szakaszokon (nagyon sokszori újrakezdés mellett). A Wave mode egy fokkal komolyabb tartalom, hordamódnak is felfogható Ghostrunner kivitelben, mivel 20 hullámot kell túlélnünk egy arénában, természetesen egyre keményebb és több ellenféllel elbánva.

A jelenlegi konzolgeneráción teljes pompában élvezhetjük a testek szeletelését, minden divatos grafikai, technológiai megoldást megkapott a program, szóval, ha rendelkezünk a szükséges TV készülékkel, akkor 4K felbontás mellett 120 FPS sebességgel roboghatunk HDR és Ray-tracing effektek kíséretében. PlayStaion 5 esetében a 3D Pulse füles is megdobja a zuhanásokat, kardcsapásokat, a DualSense adottságairól már nem is beszélve, a haptikus visszacsatolás minden akciót egy külön élménnyé varázsol. A szeleteléshez bitang jó muzsikákat csomagoltak, egyedül a kontrollerrel történő vezérlés hajlamos bedöcögni, mert rendszerint tűéles mozdulatokat kellene kivitelezni és a másodperc törtrésze alatt kellene lereagálni az egyes támadásokat.