Bár a szexualitás ábrázolása nem új keletű dolog a videojátékokban a tavaly megjelent második The Last of Us mégis jól felkavarta az állóvizet, jócskán megosztotta a rajongókat.

A balhé egy szivárgást követően robbant ki, sokan a napvilágra kerülő információk alapján gender propagandának bélyegezték a játékot, míg a fejlesztők szerint semmi különös nem történt, csupán a valóság egy lenyomata jelent meg a képernyőkön. A második rész kapcsán sokszor szóba került Anita Sarkeesian neve, aki kőkemény feministaként számtalan alkalommal fejtette ki véleményét a videojátékokban megfigyelhető női sztereotípiákkal kapcsolatban, sőt többekben az is felmerült, hogy az Ellie karakterét középpontba állító második felvonás sztorija gyakorlatilag az ő tollából származik. A rajongók többek között a szokatlanul nyíltan ábrázolt leszbikus szerelem miatt is háborogtak, annak ellenére, hogy Ellie nemi identitása a Left Behind kiegészítő után senki számára nem lehetett meglepetés.

A szex és a nemi különbözőség kérdése főként az elmúlt másfél évtizedben került középpontba, nem mintha a korai időkben nem lett volna példa explicit ábrázolásra. A japán szubkultúra részét képező szexjátékok és a csináld magad típusú alkotások mellőzésével is bőségesen találni olyan címeket, amelyek valamilyen módon kivívták maguknak a különböző szervezetek vagy a játékosok tiltakozását.

Az első, viszonylag jól dokumentált játékos botrány nyolcvanas évek elejére tehető. Ekkor jelent meg a francia Mystique Custer’s Revenge című oldalnézetes platformere. A játékban az indiánok ellen csatázó, anyaszült meztelenül masírozó és felajzott Custer tábornokot kellett irányítani, akinek nyílzápor közepette kellett eljutnia egy kikötözött indián nőhöz, akit a jól végzett munka jutalmaként megerőszakolhatott. Bár több szervezet is tiltakozott a játék további forgalmazása ellen, az egyre hangosabb botrány egy pillanatig nem hagyott nyomot az eladásokon, sőt a játéknak felújítása is született.

Az egyik első nyíltan leszbikus karakterre való utalás a Leisure Suit Larry sorozat harmadik részében található, amiben a főszereplőt egy másik nőért hagyja ott a felesége. Leszbikus főszereplője volt a nyolcvanas évek végére datálható Casper In The Castro című kalandjátéknak, amiben a főhős drag queen barátnője eltűnését vizsgálja. Bár a játék szöveges kalandként elsősorban a verbalitásra támaszkodik a szövegkönyv számos sikamlós részletet taglal, ezért a kiadók nem is merték bevállalni az alkotást. A Fable című szerepjáték első részében a játékosok bármilyen nemű karakterrel házasodhattak, amin érdekes módon senki nem akadt fent, bár később kiderült, hogy ez nem tudatos tervezés eredménye volt.

A Star Wars: Old Republic egyik kiegészítője kapcsán a Bioware is igyekezett engedékenyebb lenni, bár a gesztus végül felemásra sikerült, mert az azonos neműek csak egy félreeső bolygón kelhettek egybe. A csapat a Mass Effect és az Andromeda esetében már bátrabban tolta előtérbe a faji és nemi diverzitás kérdését, igaz ezekben a játékokban a műfaj (sci-fi) jelentősen tompította a kiváltott reakciókat. A képmutatás persze egyidős a szexualitás ábrázolásával, példának okáért a kezdeti években senkit nem érdekelt Lara Croft véletlen túlméretezett, poligonokból álló keble, addig később már a különböző szervezetek kereszttüzébe került a téma azzal, hogy tárgyiasítják a nőket.

Ha szex vagy szexista botrányról esik szó, nehéz elmenni a GTA sorozat mellett, aminek San Andreas alcímet viselő harmadik részében, egy módosítás élesítésével némi lepedő akrobatikában is lehetett gyönyörködni. A kiadó miután hosszú évekig huzakodott a különböző jogvédő szervezetekkel és politikusokkal keményen ellenezni kezdte a módosítás használatát, holott az említett minijátékot a fejlesztők maguk programozták le, csak elrejtették azt a játékosok elől. A kiadó üzenete sokak szerint, hogy bárkit nyugodtan agyon lehet ütni, de a ruhás szex már sok!

A megjelenítés fejlődésével aztán az explicit jelenetek ábrázolása is változott. A mainstream játékfejlesztők lényegesen bátrabban kezdtek a témához nyúlni, akár a határokat is hajlandóak feszegetni, bár még mindig tartózkodnak attól, hogy nyíltan queer sztorit toljanak a játékosok arcába. A felnőtt témák megjelenítésében egyébként a Quantic Dream is úttörőnek számít, elég a Fahreinhet (Indigo Prophecy) vagy a Heavy Rain forróbb jelenteire gondolni. A jelenlegi trend szerint a nyílt állásfoglalás helyett a fejlesztők inkább a karakterek megalkotásában adnak szabad kezet a játékosokra bízva a kényesebb részletek eldöntését. Másik véglet, hogy annyira túltolják (Kratos és a hárem) a testiség ábrázolását, hogy nehéz azt komolyan venni.

Jó példa a nagyobb kiadók gyakorlatára az új generációs Assassins Creed körüli maszatolás. Amíg az Origins-ban Bayek még a hagyományos párkapcsolat híve, illetve kifejezetten monogám volt, az Odyssey már (talán a görög szokásokhoz igazítva) már leszbikus szerelmet is kínált. A kiadó prűdségére, illetve botránytól való félelmére jellemző, hogy az aktusokat természetesen nem mutatták az ágycsaták szigorúan zárt ajtók mögött, vagy kitakarva zajlanak, nehogy az orvgyilkosságok között megpihenő fiatalok valami erkölcstelen jelenetbe botoljanak.

A téma kapcsán említést érdemel a Dontnod Entertainment Tell My Why című grafikus kalandjátéka, aminek egyik főszereplője transznemű karakter. A fejlesztők számos szakértővel konzultáltak annak érdekében, hogy a karakter ábrázolása hiteles legyen, mellőzve az oly gyakran előkerülő sztereotípiákat.

Az ágycsaták és szexualitás ábrázolása még napjainkban is két véglet között mozog. A nagyobb kiadók továbbra is húzogatják a szájukat, míg a kisebb csapatok (általában saját kiadásban) már hajlandóak bevállalni akár a határok feszegetését. Egy három éves, azóta folyamatosan frissülő tanulmány szerint azok a kamaszok, akik sok videojátékkal játszanak, később nagyobb eséllyel alakítanak ki szexista viselkedésmintákat, ehhez csapódik hozzá a videojáték-ipart felkavaró szexuális zaklatás és erőszakhullám, aminek ismeretében valószínűtlen, hogy a nagyobb kiadók egyhamar változtatnának a hozzáállásukon.