A Capcom ünnepel és a Street Fighter széria 35. évfordulója alkalmából egy gyűjteményes kiadással kedveskedik a ’90-es évek legérdekesebb verekedős játékait összecsomagolva. Tíz elképesztő cím várja a klasszikus játékok rajongóit, melyek között olyan gyöngyszemek is rejteznek, melyekhez korábban még sosem lehetett szerencsénk, mivel csak japánban kerültek kiadásra.

Az első és legfontosabb nyilván a játékfelhozatal, de a főmenüben a beállítási lehetőségek mellett (csak a felbontást választhatjuk meg), készültek az alkotók egy csipetnyi extrával is. A Fighter Awards egyfajta acsiknak felel meg, néhány tucat jelvényt szerezhetünk a játékok nyüstölésével, így talán inkább csoszogjunk át a múzeumba finomságokkal kényeztetni az érzékszerveinket. A Music menüpontban a játékok zenéit hallgathatjuk meg, míg a galériába betérve gyönyörű koncepciórajzokban gyönyörködhetünk és egyes címek kapcsán még a kézikönyveket is megnézhetjük angolul vagy japánul.

Akad itt néhány unikális különlegesség a nem kevesebb, mint 10 címet felvonultató gyűjteményben, kezdésnek megkaptuk a Darkstalkers széria 5 részét, ami mondjuk kapásból ki is teszi a játszható programok felét, de a legkevésbé sincsen okunk a panaszkodásra. Az 1994-es Darkstalkers: The Night Warriors a Super Street Fighter II Turbo alapjaira építkezve olyan funkciókat adott a játékmenethez, mint a levegőben történő védekezés, a gugolás közbeni mozgás vagy a kombó láncok kivitelezhetősége és a Special mérce itt is erősebb mozdulatok ellövését tette lehetővé, csak figyelni kellett, mivel annyi időnk volt a felhasználására, míg ki nem ürült. A játékban elképesztően egyedi és változatos karakter felhozatalt alkottak (Demitri Maximoff, Jon Talbain, Victor von Gerdenheim, Lord Raptor, Morrigan Aensland, Anakaris, Felicia, Bishamon, Rikuo és Sasquatch), melyek animációi bámulatosnak bizonyulnak még mai szemmel is (Lord Raptor a legnagyobb király).

Míg az első részben egy démon jelentette a fő veszélyt, mivel Pyron a földünket is be akarta kebelezni és csak egy különleges szörny csapat jelenthette az utolsó esélyünket, addig az egy évvel később megjelent Night Warriors: Darkstalkers’ Revenge is ugyanezt meséli el, csak két plusz karakterrel (Hsien-Ko, Donovan Baine) bővíti ki a korábbi rustert és az előző rész főellenfelei is játszható karakterek lettek (Huitzil és Pyron). Itt már válaszható az automatikus vagy a manuális védekezés és a Special mérce is folyamatosan erősíthető, nem ürül ki. Az 1997-es harmadik részben, a Vampire Savior: The Lord of Vampire-ben a karakterkínálatból Huitzil, Pyron és Donovan mentek a levesbe, ugyanis BabyBonnieHood (az Uzival osztó Piroska szerű kiscsaj nagyon adja 😊), Jedah, Lilith és Q-Bee érkeztek.

A játékmenetben eszközölt változások egy sokkal dinamikusabb, megszakítás nélkül két menetes bunyót jelentenek. Életerőnk kétrészletben fogy, az elszenvedett sérülések nem véglegesek, ha sikerül egy brutális kombó után elkerülnünk az újabb pofonokat, akkor visszatöltődik a nagyrésze, ezzel még keményebben fokozták a tempót. A Super mérce helyett pedig Dark Force System jelent meg. A csak japánban játéktermekben megjelent Vampire Hunter 2: Darkstalker Revenge, valójában a Vampire Saviour módosított verziója volt, mivel az új karakterek helyett (Jedah Dohma, B.B.Hood, Q-Bee és Lilith) az ott kimaradó Donovan, Pyron és Phobos voltak játszhatóak. Végezetül pedig a Vampire Savior 2: The Lord of Vampire szintén élt a karaktercserével (és csak Japánban volt elérhető), ugyanis Jon Talbain, Rikuo és Sasquatch helyett itt is Donovan, Pyron és Phobos játszhatóak.

A Darkstalkers szérián kívül is van ám élet

A Darkstalkerses ötösfogat mellett akad még pár finomság, mint a Super Puzzle Fighter II Turbo, ami a Capcom részéről volt egy válasz a SEGA nagysikerű Puyo Puyo 2 alkotására és egyben egy Super Street Fighter II Turbo karikatúra, mivel a két elemből álló kristály párosítós ügyességi, logikai játékhoz a Street Fighter, a Darkstalkers és a Night Warriors karaktereit vették kölcsön. Üdítő a bunyós címek között, de a fanyalgók biztos ehelyett látnának majd szívesebben egy másik Capcom alkotást a felhozatalban. A Super Gem Fighter Mini Mix megint csak kilóg picit a sorból, mivel a Super Puzzle Fighter II Turbo apró karaktereit küldi bunyózni és az ellőhető szuperképességeket az ellenfélből kicsépelt kristályok és orbok gyűjtésével kombinálja. A Street Fighter, Darkstalkers és Red Earth karakterekkel aprítva egymást egy egészen különleges élményben lehet részünk, tökéletesen színesíti a kínálatot, nem úgy, mint a Super Street Fighter II Turbo módosított 15. évfordulúra kiadott Hyper Street Fighter II: The Anniversary Edition, ami a korábbi öt Street Fighter II felvonás karaktereit nyújtja át egyetlen játékban.

Két igazi kuriózum maradt még a Capcom Fighting Collection felhozatalából, melyek közül az első az 1995-ös Cyberbots: Fullmetal Madness, ami az Armored Warriors egy kicsit beat ’em upos mellékágaként felfogható és szintén nem hagyta el korábban még a szigetországot. A 21. század végén úgy védekezik az emberiség a túlnépesedés ellen, hogy sokan űrtelepekre költöznek. A Föld elsődleges hadserege, az Earth Force próbálja biztosítani a kísérletezéssel a jövőt, amit leginkább a rendelkezésre álló hat harcos fog jóesetben elérni. A játékmenetben komoly szerepe van a karakterünkhöz választott gépnek, ugyanis a mechánk karjai, lábai és fegyverei fogják meghatározni a harcok során a tulajdonságainkat (nyilván a feltöltött és hatásosan elsütött szuper mérce is sokat dobhat a sikeren). A sort pedig zárjuk a szintén nagyon különleges, 1996-os Red Earth-el, ami egy alternatív 14. századi világba kalauzolja a játékosokat egy középkori/mitológiai boss rusholásra. Négy hős (Leo, Kenji, Tessa, Mai-Ling) próbálja megvédeni a földet az elmebeteg Sciontól, aki hét brutális lényt teremt a bolygónk meghódításának érdekében.

Két játékmód közül az egyjátékos küldetés mód az érdekesebb (a Versusban a négy hős közül választva egymás ellen csapathatjuk), ugyanis nyolc hatalmas mitológiai szörnyetegen (dinoszaurusz, hárpia, szfinx, kraken stb.), kvázi bossokon kell keresztülverni magunkat, ami rohadtul epikus bunyós címet rejt. Folyamatosan lépjük a szinteket, ezzel erősítve a támadásainkat és a védelmünket, meg persze új képességekre, mozdulatokra is szert teszünk. További játékmenetbeli érdekesség a szörny bazi nagy energia csíkján felül, hogy XP-t adó érméket, extra támadások ellövését biztosító gömböket és az energiánkat feltöltő kajákat üthetünk ki a dögökből (félreértések elkerülése végett, ez nem a Capcom Dungeons & Dragons beat ’em up játéka). A Red Earth már önmagában egy különlegesség, pedig Passwordökkel később ugyan ott folytathatjuk a harcokat karakterünkkel, ahol abbahagytuk és a Capcom részéről ebben a játékban volt lehetőség brutálisan látványos kivégző mozdulatok aktiválására.

Szörnyek, démonok, vámpírvadászok, mitológiai lények és utcai harcosok

Online bunyónak nekifogva az alkalmi csetapaték mellett a profikat várják a rangsorolt küzdelmek és elkezdhetik összemérni tudásukat a világ legjobb harcosaival. A mind a netkód (rollback netcode), mind pedig a matchmaking egészen tisztességesen teszi a dolgát, kevés bosszúsággal találkoztunk, de nyilván gondoltak azokra is, akik egymagunkban merülnének el ezekben a csodás klasszikusokban. Az offline harcosok a játékok között lapozgatva, még azt is ki tudják választani, hogy az angol vagy a japán (a játékok felénél van erre lehetőség) verziót emuláltatják-e maguk elé. A játékosszám megadását követően nyilván töltésidő menetesen már előttünk is van a kívánt alkotás és szerencsére itt is kellemes törődés tanúi lehetnek a monitort bámuló harcosok. A Pause menüt lehívva minden játékhoz megtekinthetjük az irányítást és éppen kiválasztott karakter minden mozdulatának kombinációját.

A Display opcióban olyan lehetőségekkel zsonglőrködhetünk, mint az eredeti, a 4:3-as vagy a széles képernyőméret, ha próbálunk a klasszikus hangulathoz igazodni, akkor még a háttérben megvariálhatjuk a tapétákat is, és féltucat különböző filterrel megpróbálhatjuk még személyreszabottabbá tenni az élményt. Technikailag rendben van a végeredmény, egészen pozitívan csalódtunk a Capcomban, egy egyszerű, átlátható és kezelhető dizájnt és menürendszert kaptunk, úgy, hogy még az extrákról sem felejtkeztek meg. Persze van egy-egy cím, ami csak néhány rajzzal van jelen, leginkább a japán verziókra érvényes ez és bár érthető, hogy csak a szigetországban jelentek meg a Vampire Savior 2: The Lord of Vampire és Vampire Hunter 2: Darkstalker Revenge epizódok, mégis picit zavaró, hogy nem értjük a történéseket angol nyelv hiányában. Talán az ár / érték arány kapcsán lehetnénk a kelleténél szőrösszívűbbek, ugyanis a 40 euró nem kifejezetten barátságos ár fekvés (úgy 25-30 közé lőném be reálisan).

Szintén a kényelmi funkciókat gyarapítja a mentés lehetősége, valamint minden játékban van lehetőség gyakorlásra is, ami alól csupán a Super Puzzle Fighter II Turbo a kivétel. Egyes játékok alapjáraton profinak tekintik a játékost és csúnyán meggyalázzák már az első küzdelem során, komoly fejtörést okozott a Super Puzzle Fighter II Turboban már a harmadik ellenfél és a Hyper Street Fighter II: The Anniversary Edition olyan szinten megsemmisíti a gép ellen próbálkozó egyszeri utcai harcost, hogy az első ellenfél, DeeJay szinte legyőzhetetlen (egyszer T.Hawk lábsöprésével már majdnem kifektettem a jamaikait).