A múlt évben sikerült a brit csapatnak kimagaslóan jó szintre hozni a videojátékos száguldó cirkuszt, a játékosok pedig azért imádkoznak, hogy az Electronic Arts féle felvásárlás ne rontsa le a széria színvonalas fejlődését. A virtuális Formula 1 csillagzata 22-ben is kifejezetten jól ált, elvégre az utóbbi évtizedek legnagyobb változásaival ált elő a sportág, ezzel megteremtve egy újabb játék és számos újdonság leprogramozásának szükségességét, amivel alapból fel sem merülhet az évenkénti lehúzós, rókabőrözés vádja. Vagy mégis? A Codemasters legutóbb nem brillírozott a Grid Legends-el.

Na, azért ne ringassuk magunkat hamis álmokba, az éves szinten vásárló Formula 1 rajongók számára azért ismerősek lesznek az alapok, viszont tényleg akad pár teljesen új fejlesztés. A 2021-es kiadásra érett be igazán a játékhoz készített, Braking Point elnevezésű sztori mód, amiben egy igazi Formula 1 tündérmese kulisszái mögé nyerhetünk betekintést, komoly harcokkal és meghatározó pillanatokkal. Mivel a fejlesztők előre jelezték, hogy a történet folytatására leghamarabb két év múlva lehet számítani, így valamit kellett adni azoknak a játékosoknak is, akik nem bírják ki idén sem a világ elsőszámú motorsportja nélkül. Na, ez lett az F1 Life, ami egy büdösen gazdag F1 életérzésre kihegyezett mód, melyben pilótánk életét, életterét, és külső megjelenését alakíthatjuk ki. Ha úgy gondolnánk, hogy nem csak a valódi cirkuszban van szükség bohócra, akkor Lewis Hamilton mintájára megalkothatjuk a legelk*rtabb ízlésű térdelő ficsúrunkat az F1 Life lehetőségnek hála.

Nyilván nem egy The Formula 1 Simsről beszélhetünk, de néhány variációból kiválaszthatjuk a bútorokat a kecóba, méregdrága sportkocsikat gyűjtögethetünk és csinosíthatjuk megjelenésünket. Egy kalap szar valójában ez a mód a Braking Pointhoz képest, most kicsit okod ad talán a gyűjtögetésre és változatosságként szolgálhat két futam között, míg felpróbáljuk az új pink overálunkat. Akár felesleges funkcióként is lehet rá tekinteni, elvégre akkor sem maradunk le semmiről, ha nem nézegetjük a trendi lámpákat és ronda szőnyegeket, és egyszerűen tudomást sem veszünk erről a lehetőségről. Mondjuk online mások is megnézhetik életterünk és mi is megnézhetjük mások elért eredményeit, verdáit és ízlését, persze közel sem interaktív módon. Inkább kiadói részről van ennek a módnak jelentősége mivel itt tombolhat a mikrotranzakció. A gyűjthető szuper verdák (Mercedes-AMG GTR Pro, Aston Martin DB11 V12, Ferrafi Roma, Ferrari F8 Tributo, McLaren 720S, McLaren Artura) kapcsán azért kapunk egy kis mókát, ugyanis Pirelli Hot Laps kihívásokon vagy Time Trial időmérőkön megjárathatjuk ezeket a verdákat, melyek a mérnöki csodákhoz képest csak kispályásként, de azért hiteles viselkedést, sebességérzetet és úttartást, súlyelosztást kaptak, gondosan kerülve a gagyiság bármilyen formáját. A megrögzött gyűjtögetőknek pedig ott lesz a valódi pénzből is vásárolgatós Podium Pass, amiben szintlépésekkel nyithatunk újabb kiegészítőket magunknak.

Braking Point nélkül is jót lehet cirkuszolni

Az újra fazonírozott F1-es versenyautók a játékba is bekerültek, melyek természetesen a karcsúságuk és rekord tömegük okán újszerű irányítást, kezelést kívánnak meg, a bazi nagy gumikról már nem is beszélve. Az új kocsik aerodinamikája növeli a biztonságot, elvégre a sebesség emelkedésével növekszik a leszorító erő és a stabilitás is, persze ez sem egy oldalú érme, így a rázókő használat már kevésbé opciós, a gumik kopása pedig érzékenyebben jelentkezik a kanyarkijáratoknál tapasztalható rakoncátlanabb kigyorsítások esetében. Egy újszerű vezetési modell és fizika került tehát a játékba, így újdonságként van egy tanulási görbéje a játékmenetnek, ami a korábbi években csak kismértékben volt tetten érhető. A hivatalos licenc a valós F1 és F2 autókat, pilótákat és pályákat teszi játszhatóvá, így teljesen új helyszínként köszönthetjük a Miami nagydíjat.

Játékmódok között nem érkezett újdonság, sőt az F1 21-hez képest mínuszban vagyunk egy Breaking Pointal, de a szokásos minőségi karriermód ezúttal is rengeteg játékórával kecsegtet, amit kooperatívban is nyomhatunk. A bemelegítések és időmérők során végrehajtható fejlesztéseket szolgáló, minijáték szerű feladatok még mindig nagyon élvezetessé teszik a játékot, ráadásul a boksz kiállások automatizmusát is saját kezünkbe vehetjük és a felvezető körök végén a rajtrácson való elhelyezkedésünket is manuálisan oldhatjuk meg. Aki pedig a karrieren kívül is szeretne utcai sportkocsikkal gumit égetni az aktuális F1 szezon pályáin, az a Supercars menüből indíthat rémes sikítómotoros driftelős (Drift), kapukon áthajtós (Autocross), párbajos (Rival Duel), kapukon minél távolabbra eljutós (Checkpoint Challenge), adott kört időre teljesítős (Time Attack) vagy átlagsebességre fókuszálós (Average Speed Zone) futamokat is. Néhány óra alatt kapunk annyi tokent, hogy a garázsunkat telerakjuk számunkra tetszetős szuper verdákkal. A teljesen más vezethetőséget igénylő járgányok alaposan kiszakítanak az F1 világából, így a változatosság megteremtésére valóban nem lehet panasz, más felfüggesztési beállításokat alkalmaznak, így elsőre szokatlan lehet a lassabb és nehézkesebb viselkedésük.

A My Team szintén a szokott formában kínálja az új csapat sikerre juttatásának lehetőségét, nyilván ehhez kellenek a legnagyobb tökök, hiszen itt nem csak versenyzőként, de tulajdonosként és a csapat vezetőjeként is helyt kell állnunk. Annyi segítséget kapunk, hogy választhatunk milyen szinten szeretnénk fejest ugrani a My Teambe. Ha nem kezdőként (Newcomer) vágunk bele a csapatalapításba, akkor választhatunk egy közepesen könnyű (Midfield Challenger) és egy bajnoki csapattal való indulást is (Championship Contender), ahol rendesen ki vagyunk tömve, elvégre a 10 milla dollárka sok mindenre elég és fejlesztett létesítményeket is kapunk. Ha komolyan elmerülünk ebben a módban, akkor olyan gigantikusan tartalmas, akár több tucat órát igénylő játékhoz lehet szerencsénk, amivel szinte mi magunk is lefedjük az idei szezont. Nem elég, hogy szinte már annyi a feladatunk, mint egy külön menedzser játékban, de a szabadedzéseken, időmérőkön is élmény részt venni a fejlesztési feladatoknak hála. Egy-egy futam előtt érezni, ahogy körről-körre jobbak vagyunk, nem csak a pálya trükkjeit ismerjük ki, de az autónk viselkedését is. Míg az első szabadedzésen nem tudtuk hova tenni az 5 másodperces lemaradásunkat, addig az időmérőre, már annyira felkészültek lehetünk, hogy betolhatjuk a szekeret az első tíz közé.

Elveszve a részletekben

A kampány rengeteg finomságot rejt, olyan legendákat hívhatunk segítségül csapatunkba, mint Senna vagy Prost, feltéve, ha meg tudjuk őket fizetni. Az Electronic Arts szerverei folyamatosan frissülnek a valós F1 szezon eredményeivel, így tényleg úgy játszhatunk, mintha a valós futamoknak mi is a részesei lennénk. A fejlesztésifa lehetőségeit méginkább elmélyítették (a bekövetkező változások egyértelműek), ezek jelentősége pedig minden eddiginél tapasztalhatóbb módon van jelen, így nem érdemes az edzések során egyetlen mérnöki kérést sem figyelmen kívül hagyni. Ha pedig valamivel nem értenénk egyet, túlzásnak érezzük az elvárásokat, akkor még mindig saját kezünkbe vehetjük az iránytást, ugyanis sosem látott paraméterezhetőséget kapott az F1 22. Nem csak a gépi ellenfeleket és a segítségeket tudjuk finomhangolni, de megadhatjuk a technikai hibák előfordulásának gyakoriság (már a kerékcseréknél is hibázhatnak), az időjósunk pontosságát, sőt még a Parc fermé szabályaival is játszhatunk.

A mesterséges intelligencia alaposan át lett fazonírozva, a jó kifejezés rá, hogy intelligensebb lett, visszavett az agresszív sinautós stílusból és nem ragaszkodik foggal, körömmel a pozíciójához. Ha megtaláltuk a számunkra megfelelő nehézséget, akkor kifejezetten izgalmas futamok elő nézhetünk. Az F1 22-ben bevezetett adaptív AI is sokat segít a versenyek életben tartásán, a hibázásaink nem járnak azonnali buktával, a gép megpróbál támogatni, hogy újra fel tudjuk venni a tempót. Érdekes, hogy nagyon sokszor tapasztalni ugrálást, szinte minden pályán másképpen viselkedik az adott beállítási szinten, ha pedig még az eső is beköszön, akkor tényleg újabb arcát mutatja meg. Többjátékos lehetőségek terén érdemes a megjelenés környékén az osztottképernyő (split screen) nyújtotta csatákat előnyben részesíteni, mert PC-n a cross-play nélkül még nagyon sok bosszantó és versenyszabály ellenes játékost kapar össze a rendszer, konzolokon pedig akadozások és szakadozások voltak tapasztalhatóak.

Ki matat a motorháztető alatt?

Évek óta érthetetlen, hogy egy száguldó cirkusz jelzővel illetett sportág videojátékos adaptációja esetében a cirkuszra, a látványosságra vonatkozó része, miért van elhanyagolva. Nyilván a lényeg a pályákon zajlik (ott kell vizuálisan ütni a sebességérzettel taszított környezet, valamint a napszak és időjárás váltakozások keltette effektorgia kapcsán), de túl nagy a kontraszt az utána látható ünneplésnél és az istállóban látható csapattagok bóvli arcszerkezetét látva. Most ezen a téren is történt előrelépés, igaz csak finomítás, mert a pódiumos pillanatoknál valójában csak a kameraállásokkal játszottak, a visszajátszások képei is dögössebbek a megszokottnál, annyi információt kapunk, hogy a TV közvetítések színvonalával vetekszik, de az autókról látható kisvideók egészen dögösek és az időjárási effektek még mindig brutális vizuális atmoszférát tudnak teremteni. Hiába érhető el a ray-tracing funkció, bekapcsolva sem dobja meg túlságosan észrevehetően a végeredmény, érdemes legalább a DLSS-t üzembe helyezni, ha van rá lehetőség.

Tény, hogy a tempós kanyarok és a rengeteg beállítási lehetőség vagy telemetriai adat mellett nem nagyon van időnk és lehetőségünk a környezetünk részleteiben elmerülni, azonban, ha mégis úgy hozná a sors, hogy kavicságyban landolunk és megforgatjuk a kamerát, akkor bizony kifejezetten ingerszegény környezet bámul ránk vissza. Ezért is érthetetlen, hogy mire föl akadnak erős frame rate esések, de ez legyen a legnagyobb probléma, konzolokon szépen fut és a PC-sek sem nagyon panaszkodhatnak az optimalizációra. Sőt mi több, végre az F1 széria kapcsán is lehetőség van a virtuális valóság segítségével egyenesen a cockpitből élvezni a futamokat, mintha tényleg a nagyokkal küzdenénk meg a tizedmásodpercekért. Ha konzolon vágunk neki a Formula 1-es karrierünknek és nem áll rendelkezésünkre egy minőségi kormány, akkor a PlayStation 5 DualSense kontroller próbálja visszaadni a versenyzés legapróbb rezdüléseit is. A hangszóróból pampog folyamatosan a versenymérnökünk, az adaptív ravaszok pedig a fékezéseket szimulálják meglepően hatásos módon. A haptikus visszacsatolás minden koccanást jeleni fog és még azt is közvetíti, ha törmelékeken hajtunk keresztül az aszfalton, de minden talajtípust meg lehet különböztetni, legyen az nedves aszfalt, vízátfolyás, fű, homok vagy kavicságy.

Az új autók nyújtotta stabilitás, a frissen bevezetett adaptív AI mód, a játékmenetben tapasztalható finomítások (mint a manuál grid és pitstop, valamint a sprintfutamok bevezetése), szinte egy új játékot eredményeznek. Hangok terén is variáltak, új orgánumú versenymérnök adja a boxból az utasításokat és a kommentár szerepét ezúttal Alex Jacques alakítja David Croft helyett. A törésmodellezést is fazonírozták, igaz a fatális ütközések még mindig csak mímelik az életszerűséget, látványos karambolokat szinte lehetetlen produkálni ezekkel az úthoz szögezett verdákkal. Ellenben a kisebb sérülések is komolyabb következményekkel járnak, az új gépek padlólemezei, felfüggesztéseik jóval több törmeléket termelnek, a törésszimuláció mértékét maximumra állítva a realitás is előmászik, szóval érdemes meggondolni, hogy bele megyünk-e egy erőszakosabb pozícióharcba, mert a pontszerző helyünk is veszélybe kerülhet, míg visszavergődünk egy szárnycseréről. Száz szónak is egy a vége, összességében egy szokásosan minőségi Formula 1 adaptációt kaptunk a Codemasterstől az Electronic Arts felügyelete alatt (tuti ők erőltetnék a Podium Pass féle mikrotranzakciós szarságokat), de azt is el kell fogadni, hogy a legszerényebb tartalmi fejlődést és a legmarkánsabb rókabőrszagot az F1 22 produkálta az elmúlt évekből.