Csésziék visszatértek és gyilkos ujjaikkal ismét móresre tanítanak tengernyi ellenfelet. Már 5 év telt el, mikor megjelent az első kalandjuk és a független stúdió az egész világot elvarázsolta az 1930-as éveket idéző rajzfilmes stílussal. A titkos recept hozzávalói brutális boss harcok bőségesen, valamint run and gun és shoot ’em up műfajok hozzáadásával el is készült egy olyan bögrényi finomság, ami csak évtizedenként talán csak egy születik.

Cuphead és Mugman az Inkwell szigeteken élnek és egy napon elkapta őket a hazardírozási láz, így lett a lelkük az ördögé. A menekülés reményében megegyeznek az ördöggel, hogy tartozásukat úgy rendezik, hogy elhozzák az ördög összes adósának a fejét, ezzel váltva meg magukat. Ha képesek voltunk levadászni az összes őrült adóst, akkor nem csak kitartásról tettünk tanúbizonyságot, de az ügyességünk magas szintje sem megkérdőjelezhető, így a most megjelent DLC újra csúcsra pörgetheti a reflexeinket.

Két hősünk egy segítségkérő szellembe botlik és a The Legendary Chalice megmentéséhez egy szigetre kell utaznunk, ahol egy tortamester, Saltbaker séf tudja, hogy miként lehetne a legendás kehelykén segíteni, hogy újra testet ölthessen. A Wondertart elkészítéséhez azonban 5 különleges hozzávalóra van szükség, melyeket a környék legkeményebb ellenfeleitől tudjuk megszerezni, és nyilván a szépszó itt fabatkát sem ér majd.

A Studio MDHR, azaz Chad and Jared Moldenhauer ügyesen kitalálták a DLC integrálását az alapjátékba, a The Delicious Last Course a Cuphead első pályája (Forest Follies) után válik elérhetővé, így már túl vagyunk az első bemelegítésen is, és nem ér senkit sem váratlanul, hogy mit is vár el tőlünk az új sziget. Az első Mausoleum teljesítése után megjelenik mellette egy titokzatos NPC és a csónakos át is lapátol minket Inkwell eddig ismeretlen szigetére.

A csészefej páros újra akcióban

Ms. Chalice szerencsére már a DLC elején csatlakozik hozzánk, ugyanis nem csak a plusz életerő, de az új mozdulatok is sokat segítenek a harcok során. A dupla ugrás és a parry-zős dashelés lehetősége egy fürgébb, gyorsabb reagálást és egy pörgősebb játékmenetet eredményeznek. Van még egy gurulás mozdulat is, de a Dodge Roll használatára sosem kényszerülünk. A csajszi szupertámadása ellenben kicsit gyengébre sikerült, mivel a függőleges pusztító energia sávot körülbelül az ellenfelünk pofájába kell vinni elsütéskor. Olykor olyan elvárások elé állítanak az alkotók, melyek elsőre biztosíték kiverősek, nem egyszer 3-4 dologra is figyelni kell, majd megfelelően reagálni, helyezkedni. Ezekben az esetekben jönnek jól azok a fegyverek, melyek automatikusan célba találnak, így elég csak a támadások elkerülésére koncentrálni és közben folyamatosan lőni.

Inkwell eddig ismeretlen negyedik szigete bármennyire is apróka, csodás meglepetésekkel várja a szop*i, akarom mondani kihívásra vágyókat. A shot ’em up pályák tele vannak bámulatos ötletekkel, kezdve a gombolyagokat köpködő macsekkal támadó repülőgépet vezető kandúr ellen folytatott gunfightolós (Doggone Dogfight) pályától, a kőóriás odvas szájából felénk repkedő bűzfelhőkön át (Gnome Way Out), egészen a varázslóig, aki képes hűtőszekrényt imitáló hószörnyet is teremteni (Snow Cult Scuffle). Elsőre kicsit hiányérzetünk lehet, hogy ezúttal nincsenek run-and-gun szakaszok, melyek a változatosság terén és az egyébként nem túl izmos játékidőn is tudtak volna javulást előidézni. Mondjuk az égbe felkapaszkodhatunk egy fokozatosan, öt szinten keresztül egyre keményedő, parry-zős Mausolemként funkcionáló épületkomplexumba, ahol némi arannyal gazdagodhatunk, ha bírják a reflexeink.

A játékment struktúrája változatlan, még mindig nagyon kemény reflexekre alapuló harcokat kell megvívnunk, ahol a tucatszori újrakezdésekkel memorizáljuk az ellenfelek viselkedését és felkészülünk, összpontosítunk az eredményes támadásokra. Az ellenfelek gyors akcióinál érdemes alaposan megfigyelni a viselkedésüket, mivel az animációikból lehet következtetni, hogy melyik attak várható és milyen irányból. Érdemes megvásárolni és kipróbálni az fegyvereket és bűbájokat, mivel előbbiek között akad három irányba gyorsan eregető villámlás (Converge), felfelé húzó mini tornádók (Twist-Up), vagy célba találó szilánkos lövedékek (Crackshot). A bűbájok esetében a Astral Cookie teszi lehetővé, hogy Cuphead helyet cserélhessen Ms. Chalice-el, a Heart Ring életerőt tölt az első, harmadik és hatodik parry-zésünknél, míg a Broken Relicel az Angel and Demon bossharcot oldhatjuk fel.

Ezúttal sem panaszkodhatunk a megvalósításra, még mindig egy fergeteges audiovizuális csoda, amit életre keltenek ebben a stílusban a képernyőkön. Egyetlen dolog nem világos csupán, miért kellett erre fél évtizedet várni? Persze tudjuk, hogy apróka a csapat, a COVID okozta nehézségekkel és a mostani háborús helyzettel is számolunk, na meg az is érthető, hogy kézzel rajzolva készülnek ezek a szemkápráztató animációk, de tényleg 5 évig tartott mindez? Szóval enyhe keserű szájíz azért előfordulhat (amit pár óra alatt felvált majd az idegtől a gyomorsav és az epe), hiszen a legújabb letölthető finomság a vártnál kicsit talán kevesebb mindent hozott, igaz ezt kompenzálták az árazásnál, a 8 euró egészen korrekt, mondjuk nem is lehetne többet kérni egyetlen fejezetnyi, 5 küldetéses újdonságért.