Tavaly, amikor mindenki az Elden Ring okozta hype vonaton csücsült, mi remekül szórakoztunk Aloyék aktuális kalandjával, amit akár 100 órán keresztül csapathattunk. De valahogy a tökéletes megjelenési dátum kérdése a Guerillánál és a Sony-nál nem igazán sikerül a Horizon esetében, hiszen a Zero Dawn a Breath of the Wild homályába veszett, míg a Forbidden West a már említett és nem mellesleg az év játékának választott Elden Ring (a BotW is az volt) áldozatául esett. Sajnos idén a Burning Shores is hasonlóan járt, hiszen olyan játékok jelentek meg mostanában, mint a RE4 remake, a Jedi: Survivor vagy éppenséggel a legújabb Zelda. Egy szerencsénk van, hogy az eladási mutatókban valószínűleg jól szerepeltek a Horizon, és megvan a játéknak a megfelelő méretű rajongótábora, hiszen a Sony az új VR2-t pont egy spin-off-al a Call of the Mountainnel dobta piacra, és hallhattunk régebben pletykákat egy esetleges Zero Dawn remakeről is. Elvileg a harmadik epizód is gőz erővel készül, szóval úgy tűnik nincs aggódásra okunk a játék nem fog a Days Gone sorsára jutni.

Fontos megjegyezni még most a teszt elején, hogy csak azok merülhetnek el a lángoló partok kiegészítőben, akik már befejezték a Szingularitás főküldetést, magyarán akik végeztek az alapjátékkal. SPOILER ALERT! Ha ezt megtettük Sylens (Isten veled, Lance Reddick) szól a fülünkre a fókuszon keresztül, hogy tudomást szerzett egy új fenyegetésről, és arra kér minket, hogy menjünk el Tilda kúriájához, amit a nyomozása során már egy kutatóbázisként használ. Elmondása szerint a Nemezis elleni harcra való felkészüléshez átkutatta a Zenith-bázis maradványait, ahol megtudta, hogy valójában tizenhárom űrjáró „barát” érkezett az Odüsszeiáról nem pedig tizenkettő (régebben ennyi holttestet találtak), tehát maradt még egy Zenithes, aki elmenekült. Ő lenne Walter Londra, egy űrkutatási mágnás és egyben egy közepes népszerűségű celeb. A feladatunk, hogy délen a vulkánokkal tarkított partvidéken (amit a Tenakok csak Lángoló partok néven emelgetnek, korábban pedig Los Angeles volt) keressük meg Londrát, és alaposan tanítsuk móresre.

Aloy már pattan is egy napszárny nyergébe, a helyszínen viszont az egyik szigeten lévő toronyágyú pillanatok alatt kilövi. Seyka személyében egy szövetségesre talál a környéken, aki egy quen tengerész lánya és a testvérét próbálja megkeresni, csak az a rohadt ágyú megnehezíti a dolgát. A főgonosz Londra, akit egyébként Sam Witwert (Days Gone-ból már jól ismert Deacon) hangilag remekül alakít ezúttal is, nagyon háttérbe lett szorítva és tetteinek célját csak hangüzenetekből, valamint dokumentumokból ismerhetünk meg (mondjuk motivációja így is egyértelmű). Inkább az Aloy és Seyka közötti kapcsolat kapott több odafigyelést az alkotóktól, ami nem is nyerte el mindenki tetszését és egy jó kis románc review bombingot eredményezett. Oltári nagy túlzás, hogy egy opcionális választás miatt savaznak egy remek játékot. Zavarónak nem nevezhetők ezek a részek, igaz akad néhány egészen kínos párbeszéd, amitől inkább összecsapottnak hatott az egész (valahogy nem illeszkedtek Aloy eddigi életútjába ezek a megszólalások, még ha Aloy eredeti személyiségének, azaz Elisabet múltját ismerve annyira nem meglepő.

Los Angeles romjain karistolva

A lángoló partok egyébként lenyűgözően néz ki. Az izzón folydogáló láva és a felcsapó gejzírek nagyon látványosak és nem mellesleg utóbbiak a harcokban taktikai elemként is használhatóak, mert a magasba suhanva vitorlázhatunk rajtuk. A régi Los Angeles kisebb szigetekből álló térsége egyébként a Forbidden West területének kevesebb, mint negyede lehet. Eleinte a Seykától kapott csónakot kell használnunk és azzal barangolhatjuk be a szigeteket, de a tornyok elpusztítása után használhatjuk a napszárnyat, sőt a játék későbbi szakaszában lehetőségünk lesz beszerezni egy új többéltű szárnyast (tengerszárny) is, amivel a víz alatt és a levegőben is csapathatunk. Örömteli, hogy a szárnyasok végre funkcionalitást kaptak, az alapjátékban is csak a végén kaptuk meg a repülés lehetőségét, és nem igazán volt feladat velük. Nos, ez a kiegészítőben megváltozik, hiszen lesznek olyan területek, amiket a szárnyasunk segítségével kell kinyitnunk, de vannak olyan rakománykonténerek is, melyeket szárnyasunk segítségével tudunk felemelni és földhöz vágni, ezzel kinyitva azt, így jutva értékes nyersanyagokhoz. Eddig nem látott gyűjthető tárgyakat is hajszolhatunk, mint a légi felvételek (megint csak madárkánkra lesz szükség). Ezek lényegében a kilátópontok levegőben található megfelelői. Egy kinyilazott útvonalat kell berepülnünk közben hangüzeneteket hallgathatunk és az út végén egy romnál aktiválhatjuk a múltbéli képet. Gyűjthetünk Pangea dínó figurákat, és az Ozeramok által itt hagyott kincsvadász-csecsebecséket is, de egy új nyersanyagot is találni. A közelben csilingelő kémcsillám a fegyverek és ruhák fejlesztésére költhető el, valamint ugye ritka tekercsek, szövések és gépalkatrészek beszerzésére szórhatjuk el.

Itt is megtalálható egy ereklyerom, ahol elsősorban a fókuszt kell használnunk bizonyos információk (pl. biztonsági kódok) megszerzése érdekében, de van, amikor apróbb logikai feladványt (energiacellát kell ide oda pakolni, vagy kulcsmodult használni) kell teljesítenünk ugyanúgy, mint az alapjátékban. Ezeken felül még egy mellékküldetést és egy régi jó barátot is üdvözölhetünk, akivel az első rész DLC-jében ismerkedtünk meg. Egy kemencét is találni a világban, ahol az egyik új gép feltöréséhez szükséges adatokat gyűjthetjük be. Beszerezhetünk egy új fegyvert is a lidérckesztyű képében, mondjuk ez igazából az a fegyver, amit a Zenithesek használtak a Forbidden West eseményei során. Egy nagyenergiájú töltényeket eregető stukker és ha bejelöljük az ellent célkövető lövedékeket is tudunk utána küldhetünk. Egy mellékküldetést teljesítve még erősebb lehet a csúzli egy új lövési (sínágyú) mód miatt, nagyon menő mert még suhanás közben is tudjuk használni. A sok muníció ellenére azért van töltési ideje, így nem használhatjuk állandóan. Kapunk 6 új bátorsághullámot és 12 aktív képességet is, berzerkcsapás bátorsághullám kifejezetten hasznos, ugyanis egy erős földbecsapásról van szó, aminek hatására a robotok berzerk állapotba kerülve egymást támadják.

További ügyességek a gyógyító füst, vagy az ideiglenesen lerakható pajzs lehetősége, de talán az új QTE szekvenciákat idéző támadás érdekesebb, hiszen a letaglózott gépek közelében ugrás közben kell megnyomnunk az X-et, hogy meg csáklyázzuk a dögöt és mikor a robotok felett vagyunk felvillan az R1, amit a megfelelő időben lenyomva bevihetjük a spéci rezonátorcsapást. A Burning Shores kapcsán üdvözítő jelenség a képességpontok újraosztásának lehetősége, mivel ez sajnos az alapjátékban hiányzott. A herbalistánál most már megvásárolhatjuk a különböző állati eredetű nyersanyagokat, amik az erszény fejlesztésekhez szükségesek. Az egyik misszióban megtaláljuk a quenek ballisztáját is, aminek lövedékét nem csak a víz alatt használhatjuk a csattanófogak ellen, hanem a sziklákba lőve a mászást, és ezáltal az előre jutásunkat is segíteni fogja. Ezentúl pedig már kapszulákat is felaplikálhatunk a lándzsánkra és a poweruppok rövid ideig tartó, speciális sebzéssel fogják felruházni hősünket (lehet tüzes, savas, áramos stb).

Epebél nevet adni egy robotnak?

Kapunk pár új ellenfelet is, a már említett tengerszárny mellett lesz egy nagy békára emlékeztető Epebél nevezetű vas, melynek tojásaiból a Tüskefattyak (légy szerű dögök) kelnek ki. Az Epebelek elég masszívak főleg a legerősebb változatuk, ha kettő jön belőle 20 Tüskefatty társaságában akkor azért össze kell kapni magunkat. Vannak bizonyos területeken a harcot segítendő instabil tűzcsillámok, amik robbanékony kristály- és gombatenyészetek, ezek ütésre vagy távolról nyilaink becsapódásakor robbanással sebzik a környezetüket. A történet elején a kihívás kicsit kiegyensúlyozatlanabb, az egyik mellékküldetésnél annyira aljas volt a játékmenet, hogy már-már a The Frozen Wilds nehézségét juttatta eszünkbe. Persze miután megszereztük a megfelelő ruházatot és kellően felfejlesztettük, addigra fokozatosan bele is rázódtunk és előjöttek múlt évről a bevált taktikák is. Szinte rontás nélkül vihető hard fokozaton a gyakorlottabbak számára, pár bénázós lezuhanáson kívül a végső megmérettetés sem okoz nagyobb problémát. Azt azért jegyezzük meg, hogy nem árt kellőképpen felkészülni az összecsapásokra. A harc Londra és a Hórusz ellen pedig egyszerűen zseniális és egyben ötletes is volt (a phaseknek hála), amellett, hogy látványosra és élvezetes is.

A Burning Shoresban összesen három grafikai opció közül választhatunk, ha rendelkezünk a megfelelő képfrissítésű kijelzővel. Egy LG C1-n teszteltük a játékot és az OLED-nek hála a színek egyszerűen mesések voltak, nagyon jól néztek ki az éjjel világító izzó lávafolyamok, de dögös volt a naplementében hajókázni, vagy a borús felhők között hasítani szárnyasunkkal. Az új kiegyensúlyozott módban egyébként fix 40 FPS mellett 2160p-s felbontásban élvezhetjük Aloy robotok elleni küzdelmeit, míg a felbontás a fontos módban ugyanakkora felbontáson csak fix 30 FPS-t kapunk. A teljesítmény a fontos módban fix 60 FPS-t kapunk felskálázott 1800p mellett, de ha rendelkezünk VRR és HRR támogatással, akkor a teljesítmény 60 és 80 közötti FPS számot garantál. Nem rossz ez a köztes megoldás a kiegyensúlyozott móddal, láthatóan szebb úgy a játék, de a gyorsabb játékmenetet preferálók szemei meg fogják engedni a csúnyább megjelenést. Nálunk a fontos opciós teljesítmény tarolt.