Az olaszok, ha egyszer felszállnak a nyeregbe, akkor már életük végéig ott is maradnak, elvégre a Milestone csapata ontja magából a kétkerekű versenyjátékokat, áprilisban meg is érkezett tőlük a legújabb MotoGP szezon. Már előre beharangozták, hogy történelmi pillanatok átélésével készülnek idén, de nagyon reméljük, hogy a komolyabb fejlesztések sem maradtak el minden idők legizgalmasabb szezonjának feldolgozása mellett. Füstöljenek a gumik, itt a MotoGP 22.

Azonnal az indítást követően szembesülhetünk pár változással és változatlansággal. A versenyzőnket megalkotva elkönyvelhetjük, hogy az idei játékra sem sikerült nagyobb büdzsét elkülöníteni a karakterkészítőre és még mindig bitang ronda arcokkal versenyezhetünk a sisak alatt. A tíz féle férfi és a három különböző női pilóta sem nevezhető soknak, de ezekből a korcsokból ennyi is sok, de rendkívül fontos, hogy lehetőséget adtak az identitásunk megválasztására is, azaz lehetünk férfi testben raboskodó női motorfenoménok, ha úgy tartja kedvünk. Felszerelésünket összeválogatva, felmatricázva (akár saját logókat is készíthetünk), akár még egyedi sisakot is tervezhetünk magunknak, mielőtt még kigurulnánk az egyik aszfaltcsíkra gyakorolni.

Bizony ám, végre komolyan vették a fejlesztők a kezdő játékosokat, így készítettek egy alapos oktató módot a virtuális motorok kezelésével most ismerkedők számára. Ez a Tutorial tökéletesen alkalmas arra, hogy a különböző alap fogásokat, mint az irányítást, az ideális ív követését vagy a büntetési rendszert megismerjük, de további hasznos tanácsokkal látja el az érdeklődőt gumi és üzemanyag menedzsment területén is. A komolyabb, mélyebb verseny stratégiát igénylő megoldások ki-/be kapcsolását az oktatást követően azonnal fel is ajánlja a rendszer, így miután végigmentünk a pontokon már a nehézségi szintünket is fokozatosan beállítottuk. Ha nem akarunk a részletek között elveszni és vért izzadva küzdeni a helyezésekért, akkor egy könnyedebb száguldással is nekikezdhetünk a MotoGP 22-nek. A fanatikusok számára elérhető egy Academy lehetőség is, ahol az összes versenypálya minden egyes szektorát professzionálisan begyakorolhatjuk.

Felmondtuk a leckét, jöhet az égett gumi illata

Karrierünket elindítva a számunkra szimpatikus menedzsert leszerződtetve már válogathatunk is a csapatok közül, hogy hol szeretnénk elkezdeni Moto3-as pályafutásunkat. Ezt követően a naptárunkba bepakolva az eseményeket végre kigurulhatunk az első futamunkra, ahol a szabadedzések és a kvalifikáció alatt érdemes a fejlesztői teszteket elvégezni, mert jól jönnek a fejlesztésekhez a megszerzett kutatási pontok. A karriermódot természetesen a 2022-es szezonhoz frissítették, elvégre egy hivatalos játékadaptációról van szó. A menedzserkarrier is visszatért, így aki szereti inkább gazdasági, csapat menedzsmenti vagy fejlesztési szempontok (a motor mellett az elektronika, az aerodinamika és még a vázat is fejlesztenünk kell) alapján megközelíteni a MotoGP-t, akkor annak idén is meglesz rá a lehetősége.

Kicsit a belekotortak az előző részhez képest a fizikai viselkedésbe és ezzel a szimuláció megint módosult valamelyest. A rázókövek használata és az ezek során keletkező hatások is sokkal inkább át lettek dolgozva és a valósághűbb gumiabroncs viselkedésbe még a deformálódás is belefért. Talán nyugodtabbak a paripák, nincs olyan nagy merevség, ami pattogósabb viselkedést eredményezne, még a motorok magasságát is paraméterezhetjük, sőt a most beépített Ride Height Device lehetővé teszi, hogy az igazán profik manuálisan kezelhessék a motorok felfüggesztését.

A 2009-es játékmód valóban zseniális, kihívássorozatokon keresztül teszi elérhetővé és újra átélhetővé a MotoGP legkirályabb évét. Az egészet egy brutálisan hangulatos dokumentarista felvezető robbantja be, összefoglalják a korábbi évek történéseit és a 2008-as eseményeket néhány percben, majd 17 futamon és kell 39 kihívást teljesítenünk a legjobbat kihozva magunkból. Pár perces nagy pillanatokat kell újra játszanunk, sokszor nem elég a győzelem, még további elvárásokat is teljesítenünk kell, például érjünk el egy 5 másodperces előnyt. Ez a játékmód valóban nagyon profi és hangulatos lett, ami Mark Neale narrációjának is köszönhető.

Mikor a Simson szeretne Ducati lenni

A technikai megvalósításra talán nem kellene mélyebben kitérni, ugyanis az, ahogy a fejlesztők látják, az bizony köszönőviszonyban sincs a valósággal. A sajtóanyagokban úgy hivatkoznak a MotoGP 22-re, hogy egy eddig sosem látott motorealizmusra képes, igazi újgenerációs vizuális élmény, ami elmossa a határokat a valóság és a videojáték között. MI A BÜDÖS FÁRADT OLAJ VAN??? Mondjuk valóban javult a vizuális látvány, de még negyed generációnyit sem tudott előre lépni, azért tapasztalható javulás, mert annyire elvolt maradva korábban.

Olykor förtelmes a látvány, képtelenek dögös újgenerációs megvalósítást alkotni, a napsütéses versenyek túlságosan ingerszegények, sterilek, nincsenek komolyabb részletek. Az esős időjárás, a nedves aszfalt azonban sokat javít az összképen, egy másik oldalát ismerhetjük meg a játéknak, és természetesen ez a vezethetőségre is hatással van. A csapat készült új arcanimációkkal és továbbfejlesztett 3D-s karakter modellekkel, de bár ne tették volna, értékelhetetlen még mindig, amiket a boksz-ban láthatunk és sajnos a kamera is szeret az istállóban időzni, értelmezhetetlen, amit a háttérben emberszabásúként próbálnak eladni nekünk az olaszok 2022-ben. Talán az esésanimációk tényleg javultak.

Akadnak azért döcögő effektek, az éjszakai futamok során a távolban lévő lámpák fénye szétesik és rendkívül érhetetlen, de borulást követően idiótán dobál vissza minket a pálya szélére a reset funkció, nem egyszer a forgalommal szembe indulhatunk a mezőny után. Az irányítás segíti a játszhatóságot, persze ehhez meg kell találnunk az arany középutat a segítségek között, elvégre az első és hátsó fékek használata a súlyunk helyezgetésével rendkívüli profizmust követel meg. A Moto3-ban egyébként még el tudunk karistolni billentyűzettel is, de a komolyabb dögök irányítása már alaposabban próbára teszi érzékeinket és tudásunkat, így egy kontroller használata is elengedhetetlen lesz.

PlayStation 5 esetében ezúttal is a játékélmény emelésére képes a DualSense-ben rejlő potenciál, az adaptív ravaszok és a haptikus visszacsatolás érezhetően visszaadja az út és a kerekek között lezajló hatásokat. A mesterséges intelligencia teszi a dolgát, szerencsére nem elmebeteg módon agresszív, azért érdemes jól megválasztani itt is a nehézségi szintjét. A futamok során, főleg a kezdeti tumultusban simán okoznak egymásközt is balesetet, ami azért kicsit reálisabb versenyhangulatot gerjeszt. Végre megint van osztottképernyős mókázásra lehetőség, ha már a multiplayer funkciók a totális minimumot hozzák.

Az ideális ív, mint segítség sok bosszúságot okozhat, ha nem a szintünknek megfelelő beállításokkal próbálunk boldogulni, mivel fékrásegítés nélkül igencsak későn jelez, alig van esélyünk a megfelelő lassításra, viszont a karriermódban az alacsonyabb osztályból indulva szépen belerázódunk a játékba, amit az alaposabb gyakorlási és oktatási lehetőségek is segítenek. Ide tartozik, hogy beépítésre került a Riding Analysis System, ami folyamatosan figyeli a játékost és tanácsokkal, felugró üzenetekkel próbálja segíteni, vagy ajánl pár oktató anyagot megnézésre. Végezetül pedig próbáljuk pozitív irányba billenteni ezt a kicsit pállott, régen frissített szájízt, hiszen a pályák felületét, azaz az aszfaltot is újra olvasztották, amivel egy jobb vezethetőséget sikerült megteremteni.