A vasúti közlekedést feldolgozó játékok közül mostanában talán a Dovetail által jegyzett vonatszimulátorok a legismertebbek. A legutóbbi iteráció alig egy éves és egészen szép közösséget gyűjtött maga köré, ami elég inspiráció lehet az újabb próbálkozóknak. A címszereplő játékot fejlesztő Simteract nyolc éve alakult, a társaság professzionális közlekedési szimulátorokat készít, amelyeket képzési célokra használnak. A csapat négy éve kezdett játékokkal foglalkozni, múltjukat tekintve azonban bizakodóan kezdtem ismerkedni alkotásukkal.

A Train Life igazából egy hibrid játék, ugyanis nem csupán az a dolgunk, hogy a ránk bízott szerelvényeket eljuttassuk a megjelölt célállomásig, hanem egy saját vasúttársaság üzemeltetése is a nyakunkba szakad. Bár a játék a felütés alapján kifejezetten szórakoztatónak ígérkezett, a fejlesztők láthatóan inkább az alkalmi játékosokat igyekeztek megszólítani, de haladjunk sorban.

A készítők kizárólag az európai vonalakra fókuszáltak, ennek megfelelően az öreg kontinensen elterjedt gépekkel van dolgunk, amik közül induláskor egy kopottas masinába ülhetünk be. A beépített oktató módot mindenképpen érdemes végigcsinálni, a program viszonylag részletesen bemutatja, milyen feladatokra számíthatunk a későbbiekben. A teher és személyszállítás nagyjából hasonló metódus szerint zajlik, utóbbi esetében a megfelelő peron mellé gurulva szedhetjük fel az utasokat, míg a tehervagonok felcsatolása egy kijelölt rakodó területen történik. Kezdetben főként nyersanyagokat bíznak ránk, de néhány biztonságban és időben leszállított fuvart követően már komolyabb rakományokra is szerződhetünk.

Saját társaságunkat irányítva minden fontosabb döntést nekünk kell meghozni, eleinte érdemes kisebb munkákkal kezdeni, ezek során ki lehet tapasztalni a rendszer olyan érzékeny pontjait, amelyek az oktatás során nem kerültek szóba. Ilyen például, hogy a sínek környékén tébláboló szarvasokat kürttel kell távozásra bírni, mert ha ezt elmulasztjuk máris ötszáz euróval kisebb összeg üti a markunkat az út végén. Ahogy hízik a cégünk és szaporodnak a megbízások lehetőségünk nyílik alkalmazottakat foglalkoztatni, felrakjuk emberünket egy mozdonyra, irányba állítjuk és várjuk, hogy csilingeljen a kassza.

A játékbeli mozdonyvezetés alapvetően nem különösebben összetett feladat, néhány gomb használatával könnyedén jöhetünk és mehetünk. A sebességhatárok betartása, váltók kezelése illetve a belső kommunikáció szentháromság amire tapasztalatom szerint nagyon ugrik a rendszer, ezeken túl sok mindenre nem kell útközben odafigyelni. A mozdonyok karbantartása alapvető feladat, ahogy a fejlesztés is fontos dolog, sajnos az egyes gépek között olyan komoly különbség nincsen, így egy okosan felhúzott középkategóriás mozdonnyal simán zárójelbe tehetők a drágábban beszerezhető villantós járművek.

Fizika nem nagyon van, nagyobb sebességgel is bele lehet rongyolni egy masszívabb kanyarba a kisiklás veszélye nélkül, így ha nincs korlátozás mindig érdemes határon vonatozni, mert a késést nem nagyon tolerálják a megbízók. Említettem, hogy egy idő után munkáltatóként is megmérettethetjük magunkat, ez a rész viszont érdekesre sikerült, mert ha mi magunk nem vagyunk úton a többiek sem dolgoznak. Ezzel a fejlesztők állítólag azt akarták elkerülni, hogy kizárólag a menedzsment részt használjuk.

A játék alatt az ötödik generációs Unreal motor zakatol, ez azonban a látványban nem nagyon érhető tetten. A játéktér alapvetően változatos, amennyire a teher és személyi pályaudvarok világa az lehet, azonban a megjelenítés helyenként bántóan idejétmúlt, még nagyobb sebesség mellett is zavarók tudnak lenni az elnagyolt textúrák és furcsa időjárási effektek. A játékmenetet nem befolyásolják ugyan, de nagyon csúnyák a különböző textúrahibák… semmibe vesző sínpárok, hiányzó objektumok vagy pályára lógó fák rongálják az összképet.

Audio oldalon kicsit jobb a helyzet, a vonatok és környezeti hangok amennyire meg tudtam ítélni autentikusak, a belső kommunikáció jól tagolt és érthető, a zenét viszont nagyjából fél perc után kapcsoltam ki. A váltókon áthaladva a kontrolleren keresztül kapunk némi visszajelzést, ezen túl azonban sok inger nem ér bennünket az utak során. Még egy idegesítő dologról mindeképpen érdemes említést tenni, ezek a véletlen módon elénk dobált akadályok (pl. a már említett állatok, vagy más értelmetlen veszélyhelyzet) amivel a monotonitást próbálták megtörni az alkotók.