Az Iron Harvest a tavalyi év egyik legnagyobb meglepetése volt. A játékmenet ugyan ismerős alapokra épült és akadtak hibák, de a hangulat és tálalás mindent vitt. Az alapjáték ráadásként egy olyan időszakban került a piacra, amikor a klasszikus stílusjegyeket viselő RTS címeket nagyítóval kell keresni, mindenki hibrid játékot fejleszt, figyelmen kívül hagyva az alapigazságot, miszerint a kevesebb néha több.

Mielőtt elkezdenénk a DLC boncolgatását nézzük meg mihez is készült kiegészítő. Az Iron Harvest Jakub Rózalski képzőművész World of 1920+ diesel-punk kötetére építkező asztali társasjátékból nőtte ki magát. A Scythe címen futó táblás játéknak sokáig bérelt helye volt a toplisták élén, az Iron Harvest gyakorlatilag egy újabb evolúciós lépcsőfok.

A felvázolt alternatív univerzum egyik fontos sarokköve, hogy Nikola Tesla az elektromosság helyett a robbanómotorok fejlesztésében tudott kiteljesedni, ami olyan jól sikerült, hogy húszas évekre teljesen természetes volt a mechek használata. A gépek a globális háborúkban is szerepet kaptak. Az alapjáték a Polanian köztársaság, a Rusvet unió, illetve a Saxony birodalom szemszögéből mutatta be a nagy háború utáni állapotokat, küzdelmet a hódítók ellen, drámai módon érzékeltette a túlélésért folytatott erőfeszítéseket.

Az Operation Eagle DLC az Egyesült Államok inspirálta American Union of Usonia frakciót emeli a történetbe, amely a korábbi torzsalkodásból kimaradva igazi szuperhatalommá fejlődött. A korábban megismert európai nagyhatalmak eleinte nem törődtek az újonnan érkezőkkel, azonban a légi egységekre támaszkodó haderőt egy idő után már képtelenség volt nem észrevenni.

A játékmenet továbbra is a klasszikus (bázisépítés, nyersanyagszerzés, egységek létrehozása) triumvirátusra épül, a repülő járművek megjelenése azonban kicsit megfűszerezi a jól ismert receptet. A légtér bevonásával megjelennek a kapcsolódó épületek, kapunk ejtőernyősöket és egy új hős is felbukkan, valamint minden résztvevő megkapja a Skybikes, Airlifts és Gunships elnevezésű egységeket. Sajnálatos módon az új egységek integrálása nem sikerült maradéktalanul. Megjelenésük felborította a korábban patikamérlegen kimért egyensúlyt, szinte érdektelenné teszik a fedezék-rendszert, ráadásul a több tonnás monstrumok úgy viháncolnak a levegőben, mintha a földön lennének. Mindezt kicsit sarokba állítva az új frakció átgondolt munka eredménye.

Kapunk egy rakat korábban nem látott gépet és egységet. A korai szakaszt magunk mögött hagyva egyre erősebbek lehetünk, nagyon komoly gépek fejlesztésére kapunk lehetőséget. A William Mason kapitány és Sita al Hadid köré épített kampány nagyjából tíz óra alatt teljesíthető, a küldetések alapvetően változatosak és a sztori is egészen erősre sikerült. Az új frakció és a helyszínek korábban nem alkalmazott taktikára szorítanak bennünket, alkalmanként két egymástól független egységet is felügyelni kell.