A mögöttünk lévő 365 nap, amire a 2021-es címkét akaszthatjuk bőségesen megajándékozta az első személyű lövöldözős akciójátékok rajongóit szórakoztató produktumokkal, még akkor is, ha nem tobzódtak a kimagaslóan erős alkotások. Ígéretesnek tűnt az egy fejlesztő heggesztette Bright Memory Infinite, de ahogy tartja a mondás egy fecske nem csinál nyarat, ez a játékiparon belül is megállja a helyét, ugyanis a középszerű alkotások közül csak Zeng Xian Cheng felfoghatatlan alázata és zsenialitása emelte ki minimálisan. Meglepően jól sikerült viszont a korábban fosgyártásról elhíresült City Interactive mesterlövészkedése, a Sniper Ghost Warrior Contracts 2 és a Crytek nanoruhás idegen nyuvasztós trilógiáját is örömmel fogadtuk felújítva, 4K-ban 60 FPS-el élmény volt újra fogyasztani a Crysisokat. 2021 legnagyobb veszteseinek a giga kiadók nagyágyúi bizonyultak, még a Call of Duty: Vanguard többjátékos fronton hozta a tőle elvárt színvonalat, addig az Electronic Arts Battlefieldje a rajongók és a kritikusok céltáblájává is vált. A Warhammer világában fejvadászkodni erősen középszerű kivitelben a Necromundával volt lehetőségünk, viszont baromi nagyot ment a Chivalry 2, ami igaz nem shooter, így kilóg kicsit a kategóriából, de mégis első személyből apríthattunk (FPS helyett FPHS – First Person Hack & Slash?). A zombik öldöklése múlt évben is népszerű volt, ketten is kimagaslóan végezték a témát, a kártyás Back 4 Blood mellett a World War Z: Aftermath is ügyesen váltott nézőpontot és vezette be az első személyű gyilkoló módot. Még sorolhatnánk a remek harcosokat, mint a Chernobylite vagy a Lemnis Gate, azonban inkább térjünk rá a legjobbakra.

+1. Far Cry 6

A Far Cry a hatodik etapra a Kubáról mintázott YARA szigetére szólított bennünket, ahol az El Presidente néven emlegetett Anton Castillo megbuktatása volt a feladatunk. A részletesen kidolgozott sztori a komolyabb témákat sem kerülgette (némi aktuál-politikával fűszerezve). A játékban Dani Rojast alakítottuk, aki egykor a nemzeti hadsereg katonája volt, de meg kellett pattannia és kénytelen volt felkeresni a Libertade néven ismert lázadó szervezetet.

Ha éppen nem valamelyik militáns csoporttal huzakodunk, vagy környezetünk felderítésével foglalkozunk, lehetőségünk van szabadidős tevékenységekkel, kakasviadalokkal, szerencsejátékokkal is elütni az időt. Játékstílusunkhoz ruhát is választhatunk a lopakodós gúnyák helyett, a zsebes rucikkal gyüjtögetésre gyúrhatunk. A harcokban nem csak állati jópofa segítőink (kerekes kutya), de a sajátkezűleg összerakott brutális fegyverek is kiveszik a részüket (CD vető, rakétaszóró hátizsák). A látvány ütős, minden korábbinál részletesebb prezentációban gyönyörködhetünk, az összkép kifejezetten tetszetős, de technikai értelemben hatalmas ugrásra nem érdemes számítani.

5. Metro Exodus Complete Edition

Az ukrán 4A Games már 11 éve indította el Dimitry Glukhovsky disztópikus regénye alapján a Metro szériáját, a 2019-es Exodussal pedig kirúgták a Metró alagutak ajtaját és egy izgalmas, változatos kalandokkal tarkított, évszakokat átívelő családi vonatozásban lehet részünk. A csodálatosan poszt-apokaliptikus világ romjait felkutatva, megannyi szörnyűség tárul szemünk elé, elég csak a kanibálokkal való találkozást kiemelni, a hátizsákunk pedig az egyébként is egyedi gunplayt nyújtó fegyverek modolhatóságát támogatja.

A Metro Exodus minden sutasága ellenére egy kellemes vonatozás, ostoba ellenfeleit korrigálja az atmoszférája, és igaz, hogy a feljavított next-gen látványt minden korábbi tulajdonos ingyen megkapja az újkonzolokra, azért nem mehetünk el szó nélkül az ütős bevilágítás, a részletes textúrák és az önmagában sokszor letaglózó, horrorisztikus miliők mellett sem, így az új gépeken érdemes lehet pótolni ezt a 2019-es ukrán zamatú finomságot. 2021-ben pedig az Exodust készítették fel a Sony és a Microsoft legújabb konzoljára, a letölthető tartalmakkal egybecsomagolva Complete Edition megnevezés alatt újra átélhettük első személyből ezeket a zseniális pillanatokat.

4. DOOM Eternal: The Ancient Gods Part 2 DLC

Kezdésnek melegítsünk be egy démonirtó űrkatonával, ami 2020-at letarolta és az Eternal letölthető tartalmaként 2021-et is megpróbálta leigázni. Nyilván nem szálhat versenybe a három pályás démonmészárlás a teljesértékű játékokkal, de mivel annyira király az, amit megújulva nyújtani képes, hogy még a második DLC-je mellett sem mehetünk el szónélkül. Annál is inkább, nem, hogy a végső főellenfél egy érdekes húzással a valaha létezett legkeményebb gonosz lett.

Szóval az Eternalt lezáró végső nagy csata mellett újdonságként bevezettek jópár új szörnyet, mint a kék Screecher Zombie, ami a környéken lévő dögöket gyorsítja és erősíti fel, a kő Imp sokkal erősebb és gyors gurulós támadása váratlanul érhet, a Cursed Prowler érintéssel elátkoz minket és csak dash nélküli Blood Punchal lehet likvidálni, az Armored Baronnak először a páncélját kell lebontani, ahhoz, hogy sebezhessük, az aranypajzsos Riot Soldieröket pedig robbanással hátulról sebezhetjük. A mozgáskultúránkat is színesítették a platformozásokkor, immár kanyarba is ugorhatunk és megjelentek a dupla, kéthullámos Gore Nestek is növelve az elmebeteg kihívást. Új fegyverként pedig a Sentinel Hammert vethettük be, amivel a felgyújtott vagy fagyasztott ellenfelekből minden eddiginél több lootot csaphatunk ki. A DOOM Eternal második DLC-je baromi király lett.

3. Deathloop

A francia Arkane Studio párszor már bizonyította, hogy narratívában kifejezetten erősek, így ha nem is tűkön gubbasztva, de vártuk az újabb alkotásukat. A Deathloop játékmechanizmusát tekintve kevéssé formabontó, azonban a sztorit újszerű módon vezeti elő. Az általunk alakított Colt Vahn egy fura időhurokban ragad, így (amolyan Idétlen időkig módon) huszonnégy óra elteltével újraindul a napja. A történet kezdetén emberünk teljesen tiszta lappal indul, fogalma sincs hol van, miért került Blackreef szigetére és egyáltalán kicsoda?

A napszakoknak kiemelt szerepet szenteltek az alkotók, ugyanis más területeket járhatunk be reggel, délben, délután vagy este, ráadásként akadnak olyan események, amik csak egy meghatározott időszakban érhetők el, viszont a kirakós szempontjából fontos infókkal szolgálhatnak. A folyamatos körforgásból nyolc kiemelt karakter likvidálásával lehet szabadulni, azonban ezeket egyetlen nap (vagy loop) alatt kell eltenni láb alól. A karaktereket jól megírták, a fanyar humor is jól áll a játéknak, tény, hogy a történet kirakása türelmet igényel, mivel minden apróságnak jelentősége lehet. A Deathloop kifejezetten szórakoztató, bár nem adja könnyen magát.

2. Halo Infinite

A Microsoft megszenvedte az előző generációt, hamar el is engedte, de nagyobb baj, hogy a frencsájz építést is elhanyagolta, sőt a hatodig konzolgenerációs címeit is leépítette, így az Xbox Series X megjelenésére nem sok nagyágyúval tudott előrukkolni. Az egyik zászlóshajó a Halo is kifulladóban volt, így a 343 Industriesre nem kisebb feladat várt, mint úgy megújítani a szériát, hogy az hű maradjon a gyökerekhez, a szokásos piacvezető multis élményt nyújtsa és egy a generációt meghatározó, példamutató next-gen cím legyen, ami foshatja majd a folytatásokat. Ez nem kis feladat, sokan képtelenek lennének még csak megpróbálni is, a 343 Industries is megrogyott benne, de halasztgatásokkal azért 2021 év végére csak összeállt az a Halo massza.

Igaz kicsit már elkésve, de Master Chief is nagyfiú lett, aki ezúttal már kimerészkedik nyitottabb terepekre is, hogy elcsépelt mellékküldetések, gyűjtögetnivalók mellett szórakoztasson járműves és bázis foglaló gerillaharcokkal és király új képességgel. A már más címekben lerágott csontnak számító csáklya feldobja nem csak a közlekedést, de a harcokat is, kreatív és addiktív játékmenetet kölcsönöz, ami a fantasztikus gunplayel verhetetlen páros. Rengeteg hibája van az Infinitnek, az unalmas belső tereiben való kolbászolás még mindig agyzsibbasztóan időt húzó, főellenfelei fantáziátlanok, izzadságszagúak, de a harcai azok mindenért kárpótolnak. 117-es Johney ezúttal is meghatározó, de semmiképpen nem ő 2021 legnagyobb első személyű harcosa.

1. Resident Evil 8

A Resident Evil rajongók igazán nem panaszkodhatnak, mert néhány remekbe szabott felújítás után egy friss és ropogós kaland is készült a Capcom boszorkány konyhájában. A negyed évszázados jubileumra időzített, sorban a nyolcadik felvonás újfent Ethan Winters karaktere köré épült, akit ismét alaposan megropogtatott az élet, ugyanis Chris Redfield radikális módszerrel tesz pontot Ethan és Mia házasságának végére, hősünket és kislányát elrabolva egy erdélyi, igencsak hátborzongató középkori hangulatot árasztó falu mellett térünk magunkhoz, ami már önmagában is hátborzongató, ehhez jönnek még a települést övező, markánsan különböző területek, amelyeket Miranda mami Négy Lordként emlegetett gyermekei irányítanak.

A rendkívüli atmoszférát, kiváló történetet azért kicsit agyonüti a csak módjával polírozott, még mindig fapados harcrendszer és minden igyekezet ellenére igazán zsigeri félelmet sem képes generálni a Resi 8, inkább akciózni szeret. A VR élményt is elpottyantották ezúttal valahol útközben, de az erdélyi mondákra épített, vámpíros/vérfarkasos koncepció egy dicséretes merész húzás volt, és összességében az új rész azért méltó folytatása a sorozatnak. Szinte minden megvan benne, ami egy jó kalandhoz kell és az FPS-ek között 2021-ben még mindig a Capcom alkotása sikerült a legjobban.