A Sony az év elején hatalmasat robbantott a Helldivers második epizódjával, hiszen az Arrowhead Game Studios játéka hónapokig uralta az eladási listákat, és egyszerűen mindenki, játékosok és a kritikusok egyaránt imádták a bogaras lövöldét. A folytatás innovatív volt elődjéhez képest, ugyanis váltott az izometrikus nézetről TPS nézetre, és a fejlesztők nem mellesleg behozták a humort is játékukba. Ezt a sikert szerette volna folytatni a Sony, a tavaly felvásárolt Firewalk Studios támogatásával, akik nagyrészt ex-veterán Bungie, Raven, Respawn, Activision és BioWare fejlesztőkből állnak, így a Japán gigász fejében a garantált siker gondolatai motoszkálhattak, hiszen kik, ha nem a hero-shooter és live service játékokkal már javában foglalkozó szakemberek vihetnének újra csúcsra egy Sony exkluzív játékot?

A Concord cirka 150-200 millió dollárból készült, nyolc éven keresztül farigcsálták, és abban az időben jelent meg 40 dolláros áron, amikor már a hero-shooterek lassan elavulttá válnak, vagy legalább piaci stratégiát váltottak és mostanra már szinte minden nagyobb név free-to-play modellre váltott. Elég csak a tavaly megjelent Overwatch 2-re vagy a nem rég PlayStationön is debütált Valorantre gondolni. Tehát adott a kérdés, hogy egy nem igazán marketingelt, KISSÉ túlárazott hős-lövöldét ki a fene fog megvásárolni ilyenkor, amikor óriásit megy a Wukong, megjött az első nyílt világú Star Wars alkotás a Ubisofttól, landolt a Space Marine folytatása és itt van a nyakunkon a Sony új platformere az Astro Bot is?!

Sajnos a válasz gyors és velős, lényegében senki, ezért a tesztelés során a Sony már be is jelentette, hogy szeptember 6-án, a megjelenés után két héttel egy időre lehúzza a rolót a Firewalk és átgondolják a helyzetet, addig pedig elküldik a Concord legénységét egy kis pihenőre, de remélhetőleg nem örökre. Kifejezetten faramuci a helyzet, ugyanis a játék egyáltalán nem lett rossz, sőt mi több! Mindösszesen csak annyi történt, hogy rossz döntési spirálba ragadt a kiadó. Szokták mondani, hogy valaki rossz helyen volt, rossz időben, és majdnem pont így járt a Concord is, elvégre politikai nézeteket is kommunikálva talán már lekésték a woke hullámot és sajnos rossz piaci modellt alkalmazva, rossz időpontot választottak a a Freegunnerek csihi-puhijának megjelentetésére.

Ébresztő! A woke már nem annyira menő

A játékot elindítva rögtön szemet szúr, hogy a körítésnek és az univerzum megismertetésébe a Firewalk csapata meglepően sok energiát feccölt, ugyanis rögtön egy pár perces átvezető videó mutatja be az öt fős Northstar legénységét (Lennox, Haymar, 1-Off, Vale és Star Child), akik a nagy szajré reményében utazzák át a galaxist. Mindenképpen pozitív, hogy minden héten új videót ígértek az alkotók és azt még a harmadik héten is tartották, szóval remélhetőleg, ha lesz folytatása a játéknak, akkor a heti lore-t bővítő átvezetők is érkezni fognak. Ezen animációk pedig piszok pofásan néznek ki és a karakter animációk az Unreal Engine 5-nek köszönhetően lenyűgözően festenek. A játék főmenüjében találhatunk egy Galactic Guide menüpontot is, ami lényegében egy galaktikus lexikon, ahol röpködve fedezhetjük fel a különböző karakterek, helyszínek háttértörténetét, ami a lejátszott harcok során folyamatosan bővül.

Ezek után célszerű a Training menüpontot meglátogatnunk, ahol három karakter segítségével (Teo, Haymar, Star Child) megtanulhatjuk a játék minden csínját-bínját. A karaktereink képesek a kitérésre (kivéve a tankokat), de nem lehet folyamatosan el ugrálni az ellen lövései elől, ugyanis visszatöltési idővel rendelkezik a képesség. Ilyenkor a kamera TPS nézetre vált, ami elsőre kicsit fura, de jópofa megoldásnak bizonyul, mert legalább jobban belátjuk a területet. Ezen kívül még képesek harcosaink ugrani (akár többször is), futni, csúszni, guggolni, ütni és van, aki a levitáció terén is jeleskedik (pl. Haymar). Ezen alap tulajdonságoknál jóval érdekesebb és fontosabb, hogy minden freegunner egyedi képességekkel van megáldva.

Kapunk supportot, mint például Daw, aki képes gyógyítani a társait páncélozott aurája mellett, vagy ott van Emari, aki pajzsot tud maga elé emelni, amivel megvédheti saját és társai életét. Duchess falakat tud megidézni, Star Child egy dühös rohanással loholhat az ellenfelek után, míg Roka Blast Dive támadásával robbanhat a riválisok nyakába. Természetesen vannak olyan karakterek is, akik különböző robbanó lövedékeket tudnak elhajítani, vagy akár teleportálni is képesek magukat különböző pontokra, ha nagy gebasz alakulna ki, de még egy assassin képességekkel megáldott kést dobáló hölgy is gazdagítja a repertoárt. Tehát minden karakter rendelkezik egy, de megesik, hogy két fegyverrel, valamint két aktív és egy passzív képességgel (passzív lehet például, hogy Star Child pajzsot kap, ha Rage Rushol, vagy a távcsöves Vale látja a falon keresztül is az alacsony életerővel rendelkező ellenfeleket stb.) A hősök különleges mozdulatait begyakorolhatjuk a Practice Range menüpontban, amire szükségünk is lesz, ha sikeresen szeretnénk nekivágni a küzdelmeknek.

Ha még nem szeretnénk az 5v5-s csetepatékba belevágni, akkor még egyedül nekivághatunk a Time Trials-oknak. Itt megadott karakterrel, különböző kihívásokat kell teljesítenünk időre, és összemérhetjük tudásunkat a többi játékos teljesítményével. Például képességekkel vagy levegőben tartózkodva kell célpontokat megsemmisítenünk, vagy szimplán sérülés mentesen a csapdákat kikerülve kell teljesítenünk a pályát, amikért cserében idő levonást kapunk ezzel is segítve a minél jobb idő elérését.

Az 5v5-ös ütközeteket 12 pályán, 16 különféle harcossal és hat valamelyest eltérő játékmódban vívhatjuk meg. A Brawl játékmódban található a Takedown és a Trophy hunt, amik a team-deathmatch megfelelői. A Takedownban tíz perces ütközetek során kell minél előbb elérnünk a harminc pontot csapatosan, míg a Trophy hunt egy picit meg van fűszerezve a Bounty Cardokkal. Ugyanis nem elég az ellenfelünk likvidálása, még mellé össze is kell gyűjtenünk a hátrahagyott kártyákat is. Apróbb csavar a dologban, hogy ha a mellettünk elhullott társunk kártyáját gyorsan összegyűjtjük, azzal megakadályozzuk az ellenfél csapatának pontszerzését (Kill Confirmed valaki?).

Az Overrun esetén területfoglalós, amolyan Capture the Flages játékmódokat találunk. Az Area Controlban három területből kell csapatunkkal kettőt uralmunk alatt tartani pontszerzésért, amíg a másik csapat ezt meg nem akadályozza (125 pontig vagy 10 percig megy a dara). A Brawl játékmódoknál sem árt a csapatmunka, de az Overrun esetében ez már teljesen elkerülhetetlen, persze csak akkor, ha a csapat nyerni szeretne. A Signal Chase-ben pedig csak egy terület van, amit uralni kell ez pedig folyamatosan változtatja a helyét.

Ezekkel szemben a Rivalry játékmód egy picit másabb, valamivel körülményesebb és talán nem is annyira kedvez ennek a zsánernek, de valamiért a régi COD2-es emlékeket idézett meg, amíg lehetett rendesen játszani… Itt másfél percesek az összecsapások, és minden győztes kör után új karaktert vagy variánst kell választanunk; amíg az előttünk lévő csapattárs nem dönt, addig nem is voksolhatunk elkerülve az azonos hősök egy időbeni jelenlétét. Az a csapat nyer, aki először éri el a négy győztes kört.

A Clash Pointban egy fix területet kell elfoglalnunk, majd meg védenünk egy ideig vagy likvidálnunk kell az összes ellenfelet a győztes kör érdekében. Itt nincsen respawn, egy élete van mindenkinek körönként. A Cargo Runban pedig van egy csomag, amit csak a huszadik másodperctől tudunk felvenni, ezt A vagy B pontra tudjuk elhelyezni (lényegében Search and Destroy) és egy rövid ideig meg kell védenünk vagy szimplán el kell intéznünk az ellenfél csapatának tagjait. Itt is négy győztes kör kell a végső győzelemhez.

Az utolsó napokban, miután megtörtént a bejelentés a játék lelüvését illetően a Rivalry módot totálisan játszhatatlanná tették a platina vadászok, mivel az első másodpercekben levetik magukat a pálya széléről a játékosok az öngyilkosságba menekülve, mivel így tudják a lehető leggyorsabban kifarmolni a szükséges tapasztalati pontokat (ez a játékmód adja a legtöbbet). Az Overrun játékmód pedig totálisan érdektelenségbe fulladt, hiába szerette volna még utoljára kipróbálni a kíváncsi játékos már nem talált játékosokat a matchmaking.

Az eltapsolt százmilliók nyomában

A Concord szinte mindent jutalmaz az összecsapások során, igazából ölnünk sem kell az XP szerzéséhez, ugyanis vannak például assistok a játékban. Ha ledaráljuk az ellenfél életerejének egy részét, de a végső döfést mégis az egyik csapattársunk viszi be, akkor assisttal jutalmaz a rendszer. De kapunk XP-t vereség esetén is, vagy például, ha szétlőjjük a rivális csapat által lerakott support elemeket (pajzs vagy mondjuk gyengítőspórák stb.). A Job Board menüpontban találhatóak a napi, heti, szezonális és karakter specifikus feladatok (játssz le 16 meccset, sebezz 4000-t, jelölj be tíz ellenfelet stb.), amikért szintén kapunk egy csomó tapasztalati pontot, ezzel folyamatosan növelve a reputációs szintünket. Az új szintek elérése kozmetikai cuccokat, karaktervariánsokat, vagy újabb és újabb leírásokat szolgáltatnak a játék univerzumával kapcsolatban.

A harcok során a töltényünk sosem fogy el, viszont az életerőnket csak egyes pontokon tudjuk feltölteni, és a specális képességünket sem lehet a végtelenségig használni. Egy idő után mindenképpen le kell szednünk valakit ahhoz, hogy újra aktiválni tudjuk őket. Egyes karakterek különleges képességei ideiglenes státusz bónuszokat adnak, ilyen például Lark spórái, melyek erősebbé teszik a sebzésünket és mozgékonyabbá válunk tőlük egy rövid időre. A harcok picit lassabbak, mint mondjuk egy COD esetében, viszont kifejezetten élvezetesek és változatosak, a gunplay pedig meglepően jóra sikeredett (jó érzés lövöldözni a Concordban).

Elsőre egyébként egészen szokatlan és meglepő, hogy az ellenfelek életerejét elég nehéz leszívni, ugyanis egy sniper lövés itt nem jár instant halállal, sőt a shotiból is legalább három, de inkább négy találat szükséges az ellenfél kiiktatásához. Ezzel ösztökélve egy másfajta, összetettebb harcmodorra, mindenképpen használnunk kell a lőfegyverek mellett a speciális képességeinket is. Amúgy fegyverek terén kifejezetten széles a repertoár, megtalálható a gyorsabb gépfegyverektől kezdve, a lassabb számszeríj és a rakétavetőn át, a már emlegetett távcsöves és shotgunig minden. A pályák atmoszférában változatosak, de szinte mindegyik nagyon kompakt, nincsenek túlagyalva, nem tart sokáig míg rátalálunk a rivális csapatra. Az újraéledés pontjai jól lettek elhelyezve, szerencsére kihagyták a friendly firet a játékmenetből, ahogy a kill-camet is, ami viszont már fájóbb hiányosság.

Egy Tiszavirág életű drágaszág

Ha a reputációs szintünk eléri a hatos szintet akkor megnyílik a Crew Builder opció, aminél 12 Freegunnert adhatunk meg tetszés- és bizonyos kritériumok szerint. A harcosaink hat féle role-ba sorolhatóak, úgymint Anchor, Breacher, Haunt, Ranger, Tactician és Warden. Mindegyik kasztnak más a crew bónusza; gyorsabb életerő töltődés, gyorsabb kitérés visszatöltődés, jobb mozgékonyság, alacsonyabb fegyver visszarúgás, gyorsabb tárazás és pontosabb távolsági célzás. Idővel megnyithatunk különböző hős variánsokat is, ami az adott hőssel szinte mindenben megegyezik az eredeti formájával, csak más a passzív képessége (mondjuk több lőszerrel van felszerelve az alap változatnál). Egy új csapat összeállításánál maximum háromszor rakhatjuk be ugyanazt a hőst vagy variánsait, és muszáj, hogy a hat Crew bónusz közül öt szerepeljen a felhozatalban. Ez igazából a Rivalry játékmódokban lesz lényeges, ahol egy győztes kör után nem válaszhatjuk az előző körben már használt karaktert. A Crew bónusz igazából a halálozások utáni karakter váltást szorgalmazza, hiszen, ha mindig más kaszttal rendelkező hőst választunk növelhetjük az egész csapatunk bónuszait.

Természetesen zsoldosainkat testre is szabhatjuk a begyűjtött tapasztalati pontjaink által megnyitott outfitek és kiegészítők segítségével. A Customize menüpontban megváltoztathatjuk karaktereink győztes és vesztes, valamint a játék eleji pózolását, válthatunk ruha vagy stukker skint, cserélhetünk fegyver talizmánokat és gyűrűket, de még pisztolytokok és kesztyűk közül is válogathatunk. Fontos megjegyezni, hogy a játékban nem található battle pass, és semmiféle mikrotranzakciós dolog, mindent ki tudunk farmolni szimplán játékkal. Emellett a Business Cardunkat is teljesen egyedivé tudjuk variálni, megadhatjuk mottónkat, a kártya hátterét, szélét, logóját, valamint azt is, hogy milyen statisztikát mutasson az ellenfeleinknek a respawn alatt (példaul mennyit öltünk, hány meccset nyertünk stb.).

Nincsen választható grafikai beállítás, natív 1440p felbontás van 4k-ra felskálázva, ami az esetek túlnyomó részében stabilan hozta a fix 60 képkocka per másodperces sebességet. De nagyobb harcok során, amikor tűz és egyéb robbanások egyszerre közvetlenül egymásután történtek, akkor sajnos érezhető az FPS csökkenés, ami eléggé zavaró tud lenni egy kompetitív játék esetében, mondjuk az a szerencse, hogy csak ritkábban fordult elő a tesztiszak alatt. Viszont, ami nagyon pozitív, hogy bugokba, hibákba nem igazán futottunk bele a bő 10 óra alatt, amit a játékkal töltöttünk.

Maximum azt lehet megemlíteni, hogy egy-két alkalommal nem volt zene, amikor becsatlakoztunk egy már zajló küzdelembe. A Pulse 3D fejhallgatónak köszönhetően, remekül lehetett hallani melyik irányból rohannak ránk az ellenfelek, de a zenékre sem lehet panasz, főleg az összecsapások végén fokozták a tempót a zúzós dallamok. A DualSense fegyvertípustól függően mindig másképpen tette a dolgát, főleg Emari hatlövetű géppuskája volt pazar élmény. A grafika, hát Unreal Engine 5 ide vagy oda, annyira nem nagy szám. Erőlködve hozza az elvártakat, de annál egy grammal sem többet, viszont olykor az atmoszféra a 80-as évek sci-fi hangulatával egészen magával ragadó tud lenni.

A játék teszteléséhez a letöltőkódot a Sony PlayStation magyarországi részlege biztosította.