Miután az ember végig gyűrte az RTS játékok által megrogyasztott ’90-es évek második felét, maga mögött tudja a Command and Conquer és Red Alert szériákat, StarCraftot és WarCraftot a Blizzardtol, az Age of Empiresöket vagy a Total Annihilationöket, majd a magyar Stormregion tankos korszakát is ledarálta (S.W.I.N.E., Codename: Panzers), eszébe nem jutna, hogy valaha konzolokon is fog valósidejű stratégiai játékokkal szerencsétlenkedni. Ami közel 15 éve nem sikerült tökéletesen a Microsoftnak és az Ensemble Studiosnak a Halo Warsal, az most összejött az Age of Empires II-vel.

Nem véletlen, hogy nem vagyunk elárasztva videojáték konzolokon real-time stratégiákkal. Maga a platform, ha nem is inkompatibilis ezen műfajjal, de komoly korlátokkal küzd. Míg PC-n az egér és billentyűzet párosa könnyed és gyors stratégiai folyamatok megvalósítását teszik lehetővé, gyorsbillentyűk, gombkombinációk tucatjaival a fedélzeten, az egér precíziós fürgeségéről már nem is beszélve, addig a kontroller limitáltsága megöli az egész élményt. De talán a konzolos közönség az, ami inkompatibilis ezen zsánerrel, a kanapén tespedve méteres képernyőket bámulva a falon nem a fifikás és agyalós szórakozást részesítik előnyben a felhasználók, inkább a könnyed jutalmazós szórakozást.

Nyilván nem azt állítjuk, hogy a kontroller markolászók értelem és intelligencia terén korlátokkal küzdenének, de az biztos, hogy nem erre vágynak, a casual megnevezés sem véletlenül lett rájuk aggatva. Alkalmi mókát, gyors adrenalin fröccsöket áhítanak és nem a telepesek egyesével történő, dögunalmas bogyógyűjtésre ösztökélésére hivatottak. Azonban mi van akkor, ha eddig a fejlesztők nem adtak bele mindent, nem éltek a lehetőségekkel és átlehet ültetni egy Age of Empires szerű 4X (eXplore, eXpand, eXploit, eXterminate) stratégiát értelmesen kontrollerre, úgy, hogy az használható és kényelmes, gyors kontrollt biztosítson? Na, ebben az esetben suhanjanak a katapultok, omoljanak a várfalak és kopogjanak a lópatkók. Termeljünk, tervezzünk, romboljunk!

Korszakokon átívelő népek csatája

Sikerült kifejezetten intuitívra megalkotni a konzolos vezérlést, míg nem próbáljuk személyesen el sem tudjuk képzelni, hogyan lehet menedzselni a termelést és közben tucatnyi katonai egységet terelgetni villámgyorsan. Nyilván villámgyorsan sehogy, de kaptunk ésszerű és gyakran használt gyorsgombokat, így a d-pad alsó iránya egyből a főépületre, a felső a szabad telepesre, a jobb egy Monkra, míg a balt megnyomva egy katonai egységre ugrik. Hosszan nyomva tartva például a megfelelő irányt egy pillanat alatt összes katonai egységet kijelölhetjük és csatasorba állíthatjuk megadva egy tárcsáról a viselkedésüket vagy akár a formációjukat. A bal ravaszt nyomva tartva külön válogathatunk a különböző egységek közül és az A gombbal történ egyetlen egység kijelölése mellett, ha nyomva tartjuk a gombot egy jelölő sugárral meglepően gyorsan összejelölhetjük, amit szeretnénk.

Rendkívül hasznosan osztottak ki mindent, az RB-vel a mini-mapen ugrálhatunk eredményesen, míg az LB egy egység és épület kereső tárcsát csal elő, mellyel azonnal megtalálhatjuk, amit keresünk (nyilván leltározásban is hasznos, hogy egy bizonyos épületet felhúztunk-e már). A bal ravasszal minden egység és épület funkcióit kapjuk meg azonnal egy tárcsán, így könnyedén tudjuk végezni a termelést és a gyártást, még az egységek fejlesztése is egyetlen gombnyomással letudható. A legfontosabb és leggyakrabban használt funkciók gyorsgombokon rögtön elérhetők, egy telepes az Y-ra azonnal ledob egy házikót, míg a kiválasztott főépület (amit szintén elérünk egyetlen mozdulattal) ugyanerre a gombra máris megkezdi egy újabb Villager képzését. A pálya adott pontjára pedig könnyedén odavezényelhetjük a telepeseket termelni, a katonáinkat harcolni vagy az ostromgépeket pusztítani, ha lenyomjuk a jobb ravaszt. Kifejezetten hasznos lehet szorult helyzetben a jobb analóg benyomásához társított Villager priorities, mely funkciókkal azonnali farm gazdálkodásra szólíthatjuk fel a munkásainkat, hogy élelmiszert termeljenek, de ugyan így elzavarhatunk mindenkit követ termelni, ha gyorsan védelmi falat kellene húznunk, vagy a következő korszak meglépéséhez igazíthatjuk a termelést.

Az a szép az Age of Empires II: Definitive Edition konzolos verziójában, hogy a játékmenet és a vezérlés a legkevésbé sem szenvedett csorbát. Más konzolos stratégiákhoz képest itt törekedtek az eredeti PC-s játékélmény minden mélységének megtartására, így itt is alkothatunk saját csapatkombinációkat és azok formációit is megválaszthatjuk a csatatéren. Sőt még a billentyűzet és egér használóknak is odaszúrtak pár hasznos funkcióval, mint a térképen szerte szét tétlenkedő munkások villámgyors feladattal való ellátásának lehetősége. De ugyanúgy böngészhetjük a technológia fákat, kapunk diplomáciai chat ablakot, ahol rengeteg kérést, utasítást fogalmazhatunk meg gombkombinációkkal és a többjátékos élmény is teljes harci díszben a fedélzeten van. A PC-s Age of Empires II: Definitive Edition esetében már bizonyító matchmaking végzi itt is a dolgát és így egy rossz szavunk sem lehet, mondjuk azért a cross-play funkciót érdemes meggondolni, mert a PC-sek közül könnyeben találunk erősebb játékosokat, akik csúnyán elkenik az arcunkat, így talán az egyensúly jegyében érdemesebb lehet kezdetben szintén a konzolosokkal tengelyt akasztani.

Príma felújítás minőségi konzol portja

Mindenképpen szót kell még ejteni a tartalomról, mert itt bizony, ha a Skirmish, a kooperatív és versus módokat nem is nézzük, akkor is több tucatnyi játékóra van ebben az Age kettőben. Félelmetes mennyiségű kampány küldetést, kiegészítést érhetünk el. Kontinensekre bontva válogathatunk a kampányokból (The Age of Kings, The Conquerors, The Forgotten, The Last Khans, Lords of the West, Dawn of the Dukes, African Kingsoms, Rosé of the Rakás, Dynasties of India). Ezeken felül pedig a Historical Battles opció alatt nagy történelmi csatákat vívhatunk meg 557-től 1598-ig, míg a The Art of War menüpont alatt Challange Missionökkel mulathatjuk az időt, pontosabban felkészülhetünk a nagy online többjátékos összecsapásokra. Itt olyan harci és taktikai készségekhez juthatunk hozzá, melyek nélkül az online csatatereken csak lábtörlőként funkcionálnánk a profik számára.

Ha nem tudjuk elengedni a billentyűzet és egér kombót, akkor nyilván megoldható ezen perifériákkal történő konzolos Age-zés is, de akkor még mindig kérdés, hogy vajon mennyire lett használható, informatív az interfész. Egy szavunk sem lehet a UI-ra, vagyis egy kifejezetten jól átlátható és használható kezelőfelület áll rendelkezésünkre a TV-t bámulva. Minden információ jól olvasható és a szemet legkevésbé sem megterhelőre alkották meg. Minden apró részletet könnyedén felismerni és a Definitive Edition grafikai fejlesztései, mint az élethűbb karakter animációk, a látványosabb víz effekt, vagy a sokkal látványosabb fizikai pusztulás megvalósítása, amit az épület megsemmisítése során csodálhatunk meg, mind jól mutatnak ezúttal is. Az Age kettő zenei anyaga a korszak egyik legszínvonalasabb muzsikája volt és abból is nyilván a felújított, áthangszerelt verziót élvezhetjük világhódító küzdelmeink során.